Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A kegyetlen út

ról hozott élelmet. Szalonnát, tepertőt és kolbászocskát eszegettünk. Zsolnáról Púchovon át Valašské Meziříčíbe érkeztünk február 2-án, Gyertyaszentelő napján. Az ablakon át szomorú szívvel néztük, hogy szép ünnepi öltözetben mennek a népek a templomba. A nők egymás mellett, kezükben gyertyát tartva lépegettek a nagy hóban. Istenem, ha otthon lennénk, ma mi is az Isten házába mennénk. Ehelyett itt vagyunk begyömöszölve egy rideg vasúti kupéba. Bízzunk Istenben, nem hagy el bennünket. Itt is dicsérhetjük őt. Halkan énekelni kezdtünk, azután az egész kupé megélénkült és szépen felerősödött az ének. Óh ne búsulj föld árva gyermeke, Ha körülvesz a bajok serege, Rózsa nyílik a kín töviseken, Nyugodjál meg az égi végzeten. Hogyha szenvedsz, az Istenben bízol, Jézusoddal egy pohárból iszol. Buzdulj fel a dicsőült szentekkel, Nyugodjál meg az égi végzeten. Tűrj békével, ne légy vigasztalan, A csüggedés nem segít hasztalan. Szép szivárvány ragyog a könnyeken, Nyugodjál meg az égi végzeten. 38