Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Jaczkó Olga: Káin

8o Répás kezének szorítása a nyakszirtjén megduzzasztotta Andrásban a mérget. — Meglátjuk — pattant fel hirtelen görnyedéséből. A sántát eldűtötte az ő hirtelen felegyenesedése, a pelyván henteregve ordítozott : —'Emberek, segítsetek, tolvaj, tolvaj! — Hallgat-e? —• förmedt rá András, a nyaka köré igyekezve kapcsolni az ujjait. Répás hörögve hívta tovább a segítséget. András erre felkapta a baltáját, rásújtott a kiáltozó ember fejére és kémlelő pillantásokkal körözve maga előtt, kilépett a csűrből. Ugyanakkor bukkant ki a szemközt árnyékló erdőből az öccse, Pali. Meglátta a félretett pipát, dohányzacskót és diadalmas röhejjel vetette rá magát a zsákmányra. Rögtön meg is tömte a pipát és nekihátalva a csűrnek, pöfékelni kezdett, majd tovább ódalgott a legelők felé. Andrással kóválygott a világ a tanácstalanság miatt. Legjobb lenne ennek a hülyének is adni egyet, hogy ne szólhasson semmit! . . . De nem lehetett sokat okoskodni, mert a ház felől Répás Mariska jött, az apját szólongatva : — Édesapám, jöjjön reggelizni, mert odakozmál a puliszka! . . . Hamar magához kapta a Pali baltáját, amely csak nyírfák vérétől volt ragadós és beugrott az erdőbe . . . Délre csendőrkézen volt András is, Pali is, mert rájöttek, hogy a csűrben maradt balta a Gorzáéké, és Pali egyáltalán nem dugdosta a Répás pipáját, csak arra hivatkozott, amikor elkobozták tőle, hogy az övé az, mert találta, András is látta, hogy találta! . . . Nem tudni, hogy melyikük marad a csendőrök kezén, amíg Répás Péter meg nem szólal! .. . Megjött már hozzá az orvos is, aki újra szétnyitotta fején az asszonyok által ronggyal eldugdosott sebet és az orvos azt mondta, hogy nem