Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Dallos István: A halálhír

33 Amikor kényelmesen elhelyezkedett a vonat fülkéjében, az első gondolata ismét a fegyház volt. A cellája nem volt sokkal nagyobb, mint a vonat fülkéje. Kinyújtózkodott. Jólesett ez a kényelem. Elővette az óráját és arra gondolt, hogy a fegyház folyosóján minek is állították fel a hatalmas állóórát, mely olyan kísértetiesen ketyeg. Hiszen olyan mindegy, hogy mennyit mutat az óra a fegyházban. A szabadulás óráját az irodában tartják nyilván. A vonat párnázott ülését most úgy tudta élvezni, mint azelőtt soha. A robogó vonat zakatolása is gyönyörű muzsikának tűnt. Az étkezőkocsiban jó étvággyal ette végig a menüt. Rágyújtott és élvezettel fújta a füstkarikákat. Kissé elkábította a mélyen leszívott füst. Úgy érezte, hogy a cigarettának soha nem tapasztalt isteni illata van. A fegyházban a koszt is rémes volt, de a cigaretta hiánya jelentette a legborzalmasabb szenvedést. És mindent, mindent annak a csirkefogónak köszönhetett, akin azonban most ki fogja tölteni a bosszúját. — Le fogom ütni azt a gazembert — sziszegte ökölbe szorult kézzel. A fenyegetés Kovács Bandinak szólt, a Napló riporterének, aki két évvel ezelőtt leleplezte lapjában azt a rész vény manővert, mely heteken keresztül tartó vizsgálat után Kákái letartóztatását eredményezte. Kákái ezerszer gondolta át az ügyet, de még most sem értette, hogy miképpen szimatolhatta ki Kovács, hogy a nagy gonddal és körültekintéssel vezetett akciót futóhomokra építette. Zseniális elgondolással bonyolított le mindent, az igazgatóság vakon hitt benne és már mindössze néhány napról lett volna szó, amikor Kovács cikke megtorpedózta a vállalkozást. A vizsgálóbíró előtt történt kihallgatáson érlelődött meg benne a kegyetlen bosszú gondolata. Amikor a főtárgyaláson kihirdették az ítéletet, akkor is a bosszúra gondolt és a f egyházi éjszaSzlovenszkói magyar elbeszélők. 3