Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Ásgúthy Erzsébet: Megszólalt a gyerek

26 költik a gyereket — s aggódva nyúlt át a kis ágyra, hogy megigazítsa a lecsúszott takarót. — Na, ez ugyan fel nem ébred még nagyobb égzengésre sem, nem olyan könnyű ennek az álmát megzavarni — fordult másik oldalára az apja. — Jaj Istenem, mondom neked, süketnéma lesz, — jajdult az anyja — süketnéma lesz, meglásd. Nem mozdul ez semmi zajra, nem ijed meg semmitől és egyetlen szót se tud még beszélni, pedig már két éves is elmúlt. . . Hiába tanítgatom, hiába csücsöríti a kis száját, nem tudja még azt se mondani, hogy mama — és halkan szipogni kezdett. — Na, csakhogy már éjjel is ezt fújod, — morgott az ura — hányszor mondjam még, hogy ráér, beszélhet majd eleget, ha felnő, mit siessen vele ... — de azért benne is mozgolódott a gyanú, hogy hátha igaza lehet a feleségének. Maga is sok mindent próbálgatott titokban, hogy szavakat csaljon elő a gyerekből, de jóízű kacagásnál vagy boldog visítozásnál ő se vitte többre. — Jaj, mi lesz belőle, mire felnő — sóhajtozott az asszony. — Hát katona már nem — vélekedett a férfi. — Vége a háborúnak . . . Ezzel is jobb dolga lesz, mint nekünk — vigasztalódott. S lassan mindketten álomba fúltak. Futó lépések zaja, hangos kiáltozás verte újra életre őket. — Mi az? Mi történt? — hajolt ki álmosan az asszony a ködös hajnalba. — Jöjjenek hamar, lisztet osztogatnak a főutcán, meg harisnyát jegy nélkül . . . ingyen adogatnak mindent a boltokban... de zsákot is hozzanak magukkal — kiáltott vissza valaki futtában s azzal már loholt is tovább az ígéret földje felé.