Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Ásgúthy Erzsébet: Megszólalt a gyerek

MEGSZÓLALT A GYEREK. írta : ÁSGUTHY ERZSÉBET. — Hallod? — szólt át az asszony suttogva az urának. — Hallod? — mondta újra és felült az ágyban. — Mi az? mit akarsz? — szusszant felé valami álmos pusmogás a párnák közül. — Lőnek . . . Lövöldöznek valahol. . . — Á, dehogy ... én nem hallok semmit — s fülelt. Csend volt. — Na látod, biztosan álmodtad, feküdj csak vissza — s már ő is fordult újra a fal felé. Ebben a percben valami távoli detonáció reszkettette meg az ablakokat s tompa puffanások hallatszottak gyors egymásutánban. — Mintha valahol robbantanának . . . vagy kapukat döngetnének — találgatta az asszony. — Dehogyis. Ezek biztosan üdvlövések lesznek. Tudod, hogy ma éjjel szerelnek le a katonák s hajnalban szélnek eresztik őket. Most még kipuff ogtat j ák a töltényeiket búcsúzóul. — Igaz . . . igaz ... — eszmélgetett az asszony s újra látta a kivilágított, fellobogózott kisvárosi utcákat s hallotta a nyirkos őszi esőtől nedves szavakat a fülébe csapódni : «. . . mert nem akarok katonát látni...» s érezte az áradat sodrását, amint ujjongva és értelmetlenül kavarodott körülötte : Szabadság! . . . Sloboda! . . . — De mégis, ilyen messzire elhallatszana a kaszárnyából? — kételkedett újra — még fel-