Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Wimberger Anna: Anya és leánya

2? 5 — Anyus, te itt vagy? — jött be Éva s megállt a lámpa alatt. Irén pár pillanatig nézte, míg így állt, ragyogó szemével, tiszta homlokával, fénytől elöntve. Éva kitárta karjait, nekiszaladt az anyjának és megölelte. Irén kibontakozott lánya gyerekesen heves öleléséből. — Mikor jöttél, anyuskám? . . . Csak kis szünet után, míg a tükör előtt haját elrendezte, válaszolt Irén : — Nem rég drágám, — pár perc előtt. S míg a tükörben saját finom, hervadó arcát nézte, gondolta : — Igaza van Évának. Nem tudunk mi erről beszélni. . . 15*