Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom

24 sonlót, b a jobboldalon is készül egy «író-szövetség», de a hevenyészett tervek sohasem vezetnek eredményre. A kezdeményezésnek szemmelláthatóan Budapestről kellett kiindulnia. Azok, akik a jelen antológiát más szlovenszkói magyar könyvekkel együtt kiadták s tervbe vették, hogy ezentúl is figyelemben fogják tartani Szlovenszkó íróit, felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek a szlovenszkói magyar literaturában. Akciójuk bizonyára felpezsdítően hat s nyomában az irodalmi vérkeringés újra megindul Szlovenszkón. Hiszen a feladat nem több és nem más, mint öszszegyüjteni és biztos kézzel elrendezni a meglevő anyagot, mert a mult érdekes fejlődése után szétszórtan éppen elég értékes anyag vár a megismertetésre. A magyarországi olvasó pedig látni fogja, hogy az erdélyi irodalom mellett Szlovenszkón is kialakulóban van az egyéni zamatú, különleges irodalom, írók élnek és működnek, s egyre követelőbben kopogtatnak a magyar szellemi élet ajtaján. A magyarországi olvasó bizonyára csodálkozva örülni fog az új felfedezésnek s a megmutatkozó szlovenszkói irodalmat ugyanolyan lelkes szeretettel fogadja, mint fogadta két-három évvel ezelőtt az erdélyit, s törekvéseivel, harcaival, kételyeivel, másféleségével, újarcúságával szemben ugyanannyi érdeklődő megértést mutat.