Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom

Az írók pártállásra való tekintet nélkül lelkesen üdvözölték a kezdeményezést, sajnos, az intézmény irodalmi osztálya nem vált összefogó és politikai érdekeken túlmenő központtá, hanem a volt emigránsok maradványainak vezetése alatt (Antal Sándor) a «gutgesinnt» írók szinekurájává lett. írói csoportosulás keletkezett a pozsonyi aktivista napilap, a «Magyar Újság» körül is, amelynek hasábjain Győry Dezső, Vozári Dezső, Földes Sándor, Barta Lajos, Kaczér Illés, vívják irodalmi harcaikat. Ugyanilyen csoport tart össze a «Prágai Magyar Hirlap» körül, ahol Mécs László, Sándor Imre, Neubauer Pál, Szvatkó Pál, Szombathy Viktor, Darvas János, Paál Ferenc működnek. A «Magyar írás» című szlovenszkói folyóirat, amely, sajnos, egyre határozottabban Budapest felé gravitál, a kassai Kazinczy Társasággal tart kapcsolatot és sok írója közös. A Kazinczy Társaság körében Darkó Istvánt, Sziklay Ferencet, Rácz Pált, Tichy Kálmánt találjuk meg, míg a pozsonyi «Magyar Minerva» irodalmi munkáját csendesen támogatják a Toldy Kör írói : Jankovics Marcell, Tamás Lajos, Klimits Lajos, SzeredaiGruber Károly, Pál Miklós, Erdőházi Hugó. Vannak azután Szlovenszkón írók, akik egyik klikkhez sem tartoznak, mint Egri Viktor, vagy Sebesi Ernő, Tamás Mihály. Csupa klikk, csupa harc, csupa veszekedés. Nem csoda, ha a legnagyobb tehetség sem tud érvényesülni a zűrzavarban, s a kritika nem végezhet fejlesztő munkát, ámbár több jószándékú és hozzáértő kritikus működik Szlovenszkón. (Fábry Zoltán, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Sziklay Ferenc stb.). Kísérlet minduntalan történik a kaotikus irodalmi állapotok megszüntetésére : legújabban Barta Lajos hirdetett együttműködést a Pozsonyban alakult «Szellemi Társasággal», a Masaryk Akadémia örökké tervez ha-