Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Tamás Mihály: Útitársak

ÚTITÁRSAK. írta : TAMÁS MIHÁLY. Gyorsvonat, harmadik osztály, folyosóról nyíló második fülke. Nemdohányzó. Üres volt, amikor elindult a vonat Körösmezőről. A vonat elindult, kifutott a kopár, zöldfüves alacsony hegyek közül, befutott a magas, fenyőerdőkkel illatozó meredek hegyek közé. Fent fekete zöld minden, lent a Tisza fiatal vize fut sötét csillogással. Rahón csak percet állt a vonat, a kövér öregúr lihegve kapaszkodott fel a lépcsőn, nagy bőrtáskát vitt utána a hordár, a táska éppen olyan kövéren duzzadt, mint az öregúr. Fakereskedő, Prágába utazik, nehéz szívvel indul, nem tudja, milyen eredménye lesz az útjának. A hordár sietve dobta fel a táskát a polcra, markát nyújtotta, az öregúr két koronát tett belé, a hordár kirohant a fülkéből és még sikerült idejében leugrania. Az öregúr leült az ajtó mellé, menetirányban, szivart vett elő, megropogtatta és rágyújtott. Két szál gyufával, az elsővel nem sikerült tökéletesen. Kívül rohant a tájék, nőttek a hegyek, mélyült a Tisza és kacagó kék volt az a kevés ég is, amely a fülke zárt ajtaján keresztül, a folyosó zárt ablakán keresztül, jutott az öregúr felnéző szemének. Kevés az utas, az is, aki felszállt, elment a fülke ajtaja előtt, benézett és tovább ment, a közös nagy fülke felé. Már Huszton volt a vonat,