Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szombathy Viktor: Még vasárnap délután

nincs gazdája. Hallottál már ilyen bolondságot, cserebogár? Rezső hamarjában nem tudta, mit válaszoljon. — Misi már beszélt rólad. Te persze nem tudod, hogy mi ketten egy suliba járunk? Hanem az öreg ... muris, mi? — Mi van a kérdőívvel, Géza? — fordult Misi a még mindig kuncogó fiúhoz. — Aláírták. Anyám ugyan ellenkezett a végletekig, ismeritek ezeket a női nyavalygásokat. Miért éppen bányásznak jelentkezem ... rám szakadhat a föld ... meg ehhez hasonlókkal rágta a fülemet. A fatert nem kellett soká kapacitálnom. Talán még örül is, hogy megszabadul tőlem. Igaz, én sem sírok Niagara-zuhatagot értük. Hogy a keresetemből egy megveszekedett fityinget sem látnak majd, arra mérget vehettek. — Na, — fújt egy nagyot — kelepeltem eleget, már itt se vagyok. Vár a második műszak. — Te dolgozol? — kérdezte csodálkozva Rezső. — Vecsernyíket árulok. — Kávéházban? — A csudába. Csak az előfizetőim részére. Vannak vagy harmincan. — Honnan kerítesz ennyi lapot? — Szevasztok, srácok — csúsztatta el füle mellett a kérdést Géza. — Viszlát, Cézár, holnap elviszlek sétálni. Találkozás háromkor a parkban. Misi elgondolkozva nézett utána. — Jó pofa a Géza, csak az öregei rémesek. Apja kiinná a szenei tavakat is, ha vizük borrá változna. Anyját eszi a méreg, és ennek Géza issza meg a levét. Őt püföli el, ha az apja... érted, nem ? El sem hinnéd, főzőkanállal náspángol egy ekkora gyereket. Ráadásul az eltörött kanalak helyett Gézának kell újakat vásá rolnia. Nekem ugyan semmi közöm hozzá ... de kérdem, mire jó ez? Rezső már Cézárral barátkozott és nem válaszolt. A főhadiszálláson megfeszült a csend, mint kilövés 13 Szlovákiai magyar elbeszélők 193