Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Erdőházi Hugó

Erdőházi Hugó &4teh a Ááfah ÁofSU** Fejem fölött a házak szemérmetlenül kitárták a selymes ágyakat, ezüst kapuk alatt márvány dőzsölt, paloták öreg homlokán fiatal lány szobra, belőle kígyózott a táj, mint a kóbra. Innen kergettem szememet mérges pocsolyákba, hova béka merült, tovább kergettem és a határ hátára ült, menekült. Boldog állatok nyújtózkodtak, egymásért szomjaztak, kaszák élesedtek, (seregük, a fű, nő) szemem fénye felszakadt, kripta ajtaját robbantja így az idő. Teremtő fa alatt bokrok bújócskáztak, alatta az árva lepkék menhelyre találtak, s mondtam magamban: úgy tartja tenyerén az életet a föld, mint bujdosót elrejti az égből szállt köd.