Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dienes Adorján: Parasztbecsület

72 Dani bácsi oly csodálkozással vetett reám egy oldalpillantást, mintha most hallaná életében először e nevet. Lassan vonogatta meg vállát : — A Panni ? ... Mit tudom én. Nem vót a' vonzatos egyikünkhöz se. Csak tetszett neki, mikor a falu két legdaljásabb legénye hordozta kalapja mellett az ő virágját. Azután meg éppen, hogy nem kellett neki sem a vak, sem a sánta ember. Marcival azút is a legjobb cimboraságban éltünk, míg meg nem halt. Én meg így maradtam, la : szárazon, öreglegényi sorban. Mert nem kellett nekem senki féle fehérszeméj — azóta. így volt. No, most mán hát valóságosan Istennek ajánlom. És Dani bácsi hümmögve elbicegett.