Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

59 Végül pedig úgy találta, hogy ő valójában nagyon ostoba, mert Dániellel szemben még nem revideálta álláspontját a köszöntést illetőleg. Utóvégre — hajtogatta magában, — hogy is jön ő ahhoz, hogy kezétcsókolommal köszöntse Dánielt, amikor neki a fiúk köszönnek így. Neki Dániel úgy köszön, hogy pá baba, holott ő szokta úgy viszonozni a fiúk köszöntését, hogy : pá. Igaz ugyan, hogy Dániel már nem jár iskolába, meg a mama is ráparancsolt, hogy becsülje meg a Dániel urat, no de — fűzte tovább a gondolatot — végtelenül sajnálom, ez nem mehet így tovább és végeredményben Dániel sem kívánhatja, hogy úgy köszöntse őt, mint évekkel ezelőtt, amikor még kisleány volt. Mert igenis, ő már nagylány és ezt a mamának is tudomásul kell venni, meg Dánielnek is. Röviddel később találkozott Dániellel és ekkor úgy kiszaladt a száján a kezétcsókolom, hogy szégyenében a víznek szeretett volna szaladni. A vér az arcába szökött, amikor Dániel a szokott hangon válaszolta, hogy pá baba. Az volt az érzése, hogy gyűlöli Dánielt, ezt az utálatos, kiállhatatlan frátert és legszívesebben vette volna, ha többé nem kerül a szeme elé. Majd arra gondolt, hogy e hibát helyre kell hozni. Estefelé megleste Dánielt. Ügy tett, mintha véletlenül került volna az udvarra, amikor Dániel a szobája felé indult. Feléje fordult és hangosan bosszúittassan, minden szót kihangsúlyozva vetette oda : — Jó estét Dániel úr ! így ni ! Most pedig megmutatta, hogy nem palatáblás kisleány többé és úgy köszön, ahogy egy nagylányhoz illik. Dánielt meglepték a Boriska szájából idegenül hangzó szavak. Felkapta a fejét, nem hitt a szemének. Boriska lenne az, aki így köszön neki ? Rámeresztette a szemét, aztán amikor tekintete végigsiklott Boriska nagylányos termetén, feloldódott benne a meglepetés és nagy melegség volt a hangjában, amikor úgy köszönt vissza : — Jó estét Boriska. Boriska nem volt ugyan cégvezető, de úgy érezte, hogy félúton nem szabad megállnia. Az első győzelem jóleső érzése hamar elszállt és később megállapította magában, hogy