Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

60 voltaképpen nem helyénvaló, hogy előre üdvözölje Dánielt. Igazán nevetséges ez a beképzelt ficsúr — mondta ki magában az ítéletet — hogy elvárja, hogy egy leány üdvözölje őt. Talán még a pukkedlit is szívesen venné, — mérgelődött magában. Egyre kiállhatatlanabbnak találta Dánielt és ha csak tehette, csak azértis úgy megriszálta magát előtte, hogy Dániel bizony hosszan utána nézett. Egyébként Dániel is megérezte, hogy itt valami nem stimmel. Másnap, amikor találkoztak, Dániel azon vette magát észre, hogy kalapja után nyúl. Leemelte és mintha egy olyan bűnt akarna jóvátenni, melyet tudatlanul követett el, köszöntött : — Jó reggelt Boriska ! A leány sugárzó arccal köszöntött vissza : — Jó reggelt. Dániel napról-napra szebbnek találta Boriskát, aki bizony nem bánta volna, ha Dániel a köszöntésben a gimnazistákat utánozná. A cégjegyző pedig néha azon kapta magát, hogy rosszúl esik neki, amikor látja, hogy a diákgyerekek körülrajongják Boriskát, aki egyre-másikra kacéran mosolygott. A féltékenység gondolatát nevetve hessegette el magától, de amikor találkoztak, jóleső érzés lepte el. Rámosolygott Boriskára, mélyen a szemébe nézett és leemelve a kalapját üdvözölte : — Kezét csókolom ! A leány boldogan, a győzelem tudatával fogadta a köszöntést, s talán szebb volt, mint máskor, amikor kedvesen, csicseregve mondta : — Pá Dániel ! Szombaton a parkban találkoztak. Boriska már hazafelé igyekezett, amikor Dániel melléje csatlakozott, örült, hogy egyedül találta a leányt. Ennél többet nem mert bevallani magának, pedig már szerelmes volt és úgy érezte, hogy isteni szépségű verset tudna írni a szerelemről, olyat, mint még soha senki. A lelkét elöntötte a forróság, amint egymás mellett lépkedve elhagyták a parkot és lekanyarodtak a folyó felé. Ügy érezte, hogy a lelke forrásából tiszta csengésű kacagás fakad, ha ezt a bájos teremtést nézi. Az volt az érzése, hogy megolvad a dér, melyet az élet robotos hajszája lehelt a szívére. Felsírt a szívében valami, ami visszhanggal töltötte el a lelkét, mely úgy megtelt, hogy kettétörte a bilincset, mely mint mázsás harang tar-