Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

5ľ közölték vele az Igazgatóság határozatát, a személyzeti fő­nők sokat beszélt a megbízhatóságáról és valamit arról is magyarázott, hogy a bankember addig tisztességes, amíg a rábízott pénzkötegeket olyan színes papírlapoknak látja, melyekre vigyáznia kell. Amint azonban úgy találja, hogy pénz van a kezei között, már meg is tette az első lépést a sikkasztás felé... Dániel nem is hallotta a magyarázatot. Fülébe zúgtak ugyan a szavak, de képtelen volt az értel­müket felfogni. Valami morgást, zümmögést hallott, ami egy vele szemben álló hústömegből bugyborékol, de a sza­vak súlytalanul suhantak. Érezte, hogy többen megrázzák a kezét, Imbolyogva tett néhány lépést és bódultan ült le a cégjegyző asztala mellé. Életének első álmatlan éjtszakáját töltötte. A gondola­tok, tervek vadul cikáztak agyában. Hiába húnyta le a sze­mét, a bankot látta maga előtt, a munkát, az igazgatót, akivel közölni fogja azokat a terveket, amelyek még hatal­masabbá fogják tenni a pénzintézetet. Amikor belefáradt az agya, nyitott szemmel bámulta a sötét mennyezetet. Sírni szeretett volna a boldogságtól. Fáradt, bágyadt volt, amikor reggel kibújt az ágyból, mire azonban beért a bankba, már ismét a régi acélidegzetű Dániel lett. A munka láza ismét elfogta, magával ragadta és Dá­niel önfeledt nekilendüléssel rugaszkodott neki a munka hajszolásának. Néha egy pillanatra az agyába ötlött, hogy sokáig nem bírhatja a diktált tempót és majd egyszerre, hirtelen összeroppan, ha továbbra is eszveszetten hajszolja magát. Az igazgatóság elismerése azonban mindig új erőt öntött a lankadni készülő energiába. Dániel már régen el­felejtette azt a nagy elhatározást, mely csókos összeborulást, házasságot, meghitt otthont jelentett volna. Ostobának tar­totta magát, hogy erre egyáltalán gondolni mert egy gyenge pillanatban. Törtetni kell, dolgozni, alkotni és a céltudatos akaratnak nem szabad összebicsaklani. Az igazi életcél csak a holnapért való küzdelem lehet. Amikor az igazgatót helyet­tesítette, átvillant agyán a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha az igazgató is sikkasztana. A ferencrendi templom tornyán háromnegyed nyolcat mutatott az óra, amikor Dániel végigbukdácsolta az udvart.

Next

/
Thumbnails
Contents