Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Benjamin Ferenc

yu of „Um&etteH katona" Szép a szobor, mit nekem adtatok, szépek a szavak, szép minden beszéd. Köszönöm a koszorúkat, a sok virágot, de a szónoklatból legyen már elég ! Arról még senki nem szavalt, hogy van-e minden özvegynek kenyere, hogy jóllakik-e minden hősnek öreg szülője, árva gyereke ? ! Engem már többé fel nem támaszt sem a panasz, sem a babér, de nem hallom a fogadalmat, hogy, ezentúl már nem folyik a vér ! Nem esküsztök nagy esküvéssel, hogy nem gyilkol már a gránát soha, hogy nem esik el soha többé «az ismeretlen katona«. És el fog jönni a végítélet, hogy álmából az óriás fölébred, letépi durva kötelékeit s halomra dönti az összes bálványt, mit ez a korcs század ma istenít. Roppant öklétől porba hullnak aranyló tornyok, oszlopok — földrengés lesz és lávafelhő, hol fergetegként átrobog ... Egyetlen rettentő szavára eldől majd milliónyi per — egyetlen nagy mozdulatával ősi rendeket elseper. Nem bőg többé az ágyú torka, megnémulnak a fegyverek s csak egy szó zúg majd, mint a tenger és egyet akar minden ember : — Kenyeret !...