Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Ifj. Bolyky János

B oly ky János Mo-moh ÂimHU&$a~ Mi legbelül vagyunk a Nap, a vak anyag éber szemei ; egy Mindenség van bízva ránk, pályánk az Alkotást szeldesi. Írott törvény törvénytelen, ott benn mi külön világ vagyunk ; megfogalmazatlan végzet késztet, hogy törvény legyünk magunk. Bennünk idő és kor elnyű, betű és ész alánk hullanak ; csak ketten állunk meg itten : Isten és mi, — a betöltő mag. tReftwafott stéftem~ A városokon túl dermesztő tél van, dús, ezeréves falvakat hó lep el, szép népem a hóban holtan, aléltan, az őstermékenyítőn hűvös lepel ; de köztünk ezer sincs, akiben vér van, aki fölmelengetné kézmeleggel és talán száz se nincs, ki rálehelne a behavazott, szent, magyar fejekre.