Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Ásgúthy Erzsébet: A hazugságok völgye

39 rengetegben figyelte s illatos sóhajú fenyők sötétlő tengerén át vezetett tovább, tovább az útja. Ha néha csacskaszavú, tarkatollú madár vetődött felé a völgyből, letört ágakkal messze hessegette magától. Nem törődött a völgyben felgyulladó és kihúnyó apró tüzekkel sem, melyek hívogatóan pislogtak feléje, csak a csillagokat nézte. A csillagokat, amint elszakadva a végtelentől hanyatló fényes ívvel, rajokban hullottak alá a meleg nyári éjben. De hosszabbak lettek később az éjszakák s hűvösebbek. Útja most már az erdőkön túlra vitte s hálás szemmel fordult vissza egy percre, ha itt-ott sötétlő páfrány intett felé a rideg sziklák közül, vagy bársonyos moha kínálta puha szőnyegét pihenőnek. De nem állt meg mellettük. Csak ment és egyre följebb kapaszkodott, mert az út az igazság felé egyre messzebbnek látszott. És felért a meztelen kövek birodalmába. Itt már nem volt társa a nap, mely egyre lejebb csúszott a völgy felé. Orkán zúgott a magasságok orgonáján s örökre túlharsogta a pajkos völgyi dalokat, melyek álmában néha még visszacsengtek. És vad viharok szilaj tisztítótüzében elkezdte megmászni a csúcsokat. Mozdulatlanságuk magányos csendje beteljesülést és pihenést igért. És mászott, harcos könyökkel, öklös kézzel. Hulló verejtékét felfogta száraz ajka. Szomjas torkának tikkadt kínját nem enyhítette más. Szemeinek nem nyílt többé látnivalója, tekintete csak egy utat fürkészett, kutatott. Vállát megvetette a sziklákon, úgy leste hangos szíve dobogását, kitart-e még ? nem fogy-e ki az időből ? Az ősz is elmúlt régen s Ember Tamás az életét tette zálogba az igazságért. Az életét, mely messze lenn a völgyben gyökerezett s egyre súlyosabb lett, amint a távolság nőtt. A völgyben pedig ezalatt nem változott meg semmi. Karcsú derekú lányok és kacagó legények álltak a völgy kapujában minden este s kötényükbe fogták a hulló csillagot. Kanyargós csermelyekben vígan ficánkoltak a halak, magassarkú cipők taposták el a bogarat a porban s kis pirosszőrű egerek vitték a póstát háztól házhoz.