Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Ásgúthy Erzsébet: A hazugságok völgye

40 A völgyben nem változott semmi. És Ember Tamás egy hajnalon az utolsó akadályt is legyőzve felérkezett a csúcsra. A hazugságok völgyéből indúlt s most egyedül állt egy szikla tetején. Körötte érzéketlen átlátszóságban rezgett az ör. Ember Tamás körülnézett. És végső lobogásával magához akarta ölelni az igazságot. De nem látta sehol. Idegeit megfeszítve hallgatózott, de hang nem jutott hozzá. Tétován nyújtotta ki reszkető, fáradt karjait, de újjai hiába tapogattak, üresen hullt alá két dermedő keze. Homloka mögött elnémúlt a gondolat s ősz fürtéi mint ijedt kérdőjelek meredtek ég felé. És akkor fölsírt egy élet kétségbeesett bánatával : — Uram — Uram ! hát mért hagytál el engem ? — Mért engedted elkopni térdemet a keresésben ? — Mért adtál szárnyakat a magassághoz ? — Mért hagytad, hogy ámokfutó vándora legyek az igazságnak, ha mindez hiába ? — Hogy közelebb jussál hozzám — felelt az Or és két újjával lefogta Ember Tamás szemén a könnyet.