Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Ásgúthy Erzsébet: A hazugságok völgye

Ásgúthy Erzsébet A hazugságok völgye hatalmas, komor sziklaóriások tövében terült el. A széljárta magasságok ormain örök hó kérkedett érintetlen fehérségével s a dermedt patakok fagyos érverése nem zavarta a csúcsok fenséges csendjét. Mint puhatestű táncosnő nyújtózott ívben a völgy a hegyek lábainál s szeszélyes kedvvel ölelte körül a magasba törő sziklákat. Hatalmasságok foglya volt a völgy és nem nyílott útja a szabadulásra, de karjaiba ölelte minden reggel a nap s a lankás domboldalok virágzó szirmait mind az ölébe seperte a szél. Vidám népek laktak a völgyben. Udvariasak és törvénytisztelők voltak. Pontosan működő külön önkormányzatuk évszázadok óta kipróbált tapasztalatain épült ; mindenki gondosan őrizte titkát és közös érdekből senki sem lázadt ellene. Ember Tamás is a hazugságok völgyében született. Felnőtt és nem voltak magasratörő vágyai. Egyszerűen csak ember szeretett volna lenni és maradni. Megfeszítette izmait s a hazugságok völgyében az igazság után kutatott. Ezt sokan lázadásnak minősítették az ősi törvények ellen, sokan bolondnak mondták érte s egyre többen néztek rá ferde szemmel. Addig-addig, míg kinézték a völgyből s Ember Tamás nekivágott a magasságoknak. Megmászhatatlannak látszottak a meredélyek, de Tamás fiatal volt és erős s a havas csúcsok érintetlen szüzességében az igazság tiszta és háborítatlan hite álmodott. Ment, ment Tamás, vitte ifjú szivének lángolása s a völgyről teljesen megfeledkezett. Nagy léptekkel haladt előre s mire odalent virágba szökött a bimbó, már messze járt a bércek omladékain. Lombok táncát a napsugárban, pattanó bogyók érését, méhek duruzsoló szerelmét a hűs