Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kisebbségi kérdés

29 szükségesnek, ahhoz, hogy »nemzet»-ről beszélhessünk. Példáúl az írek közt régi nyelvük már majdnem kihalt. Általában már csak angolul beszélnek (Csupán legújabban kezdenek újból ősi nyelvükre visszatérni.) Azonban a már csak angolul beszélő, de magát határozottan írnek valló emberről senki el nem vitathatja, hogy az illető az ír nemzethez tartozik. Általában azonban mégis kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a közös nyelv a nemzeti együvétartozásnak rendesen egyik legeslegbiztosabb ismertető jele és kelléke. Az egy területen való lakás megszűntével sem szűnik meg szükségképen a nemzeti együvétartozás. Az illető nemzet tömör lakóterületétől messzeeső nemzeti területszigetek, enclave-ok nemzeti jellegüket hosszú évszázadokig megtarthatják. Gondoljunk csak a szlovenszkói sok évszázados német telepesekre, vagy a bukovinai és moldvai csángókra. Ugyanígy volt régente is. Mikor a domonkosrendi «Julián 1235 körül a Volga és Ural mentén visszamaradt pogány magyarokat fellelte, velük magát nyelvileg jól meg tudta értetni. E volgamenti magyarok pedig 400 esztendős különválasztás ellenére sem felejtették el a közös magyar nemzeti kapcsolat hagyományát és tudatát a Kárpát- és Dunamedencébe vándorolt magyarokkal. A tengerentúlra egyéni, vagy szűkcsaládi keretben történő kivándorlás is csak 2—3 generáció után, vagy még később, szokta a régi haza nemzetével való összetartozás tudatát megszüntetni. (Mostanában az olyan anyaország, melyből nagyobb a kivándorlás, fokozott mértékben törekszik arra, hogy a kivándorlottakkal a nemzeti kultúrkapcsolatot és ezáltal a nemzeti együvétartozás tudatát intézményesen ápolja. Vezet ebben a Német Birodalom. Sokat tesz Olaszország. Komoly kezdet mutatkozik e téren a magyar és legújabban csehszlovák részről.) Aki a nemzeti kérdésben nem a radikális fej teória híve, az kell, hogy azt is elismerje, hogy a faji leszármazás közöstégének híjján is lehet nemzeti együvétartozásról szó ott, ahol a közös kultúra és az összetartozás és sorsközösség tudata erős ; vagyis ott, ahol valódi asszimilálás esete forog řenn. Százezrekre tehető Cseh- és Morvaországban azon tökéletesen és kizárólag cseh nemzeti öntudattal bírók száma, akik családnevének német hangzása német eredetre vall. Ugyancsak százezrekre tehető az oly már generációk óta tősgyökeres német száma, akiknek szláv hangzású neve eredetileg szláv származásuk mellett tanúskodik. Mindenki előtt, aki a csehországi viszonyokat ismeri, első percre világos, hogy abszurdum lenne az ilyeneket tényleges mai nemzeti, nyelvi és kultúrális hovátart ozandóságuk és akaratuk ellenére úgynevezett névelemzés alapján a családnevük