Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kisebbségi kérdés

50 hangzásának megfelelő, tőlük ma már sokszor egészen távolálló másik nemzetbe «beosztani.« Hasonló a helyzet Szlovenszkón is. A szlovenszkói (és hasonlókép a magyarországi) magát magyarnak érző és valló intelligencia nem csekély hányadának családneve nem-magyar hangzású. Ezzel szemben példá'úl Kassa környékén, egy sereg magyar illetőleg német eredetű és hangzású családnevet találunk, melyek viselői már generációk óta, még a magyar impérium korából eredeti nyelvüket elfeledték és szlovákul beszélnek. Világos, hogy ilyen esetben is indokolatlan és nem jogosult lenne névelemzés alapján történő «visszanemzetiesítési« kísérlet. Hogy akkor, midőn a közös kultúrát mint az egynemzetbeliség egyik fontos jellegét hangsúlyozzuk, nem az illető kultúra az összes nemzetbelieknél egyforma fokát (pld. egyforma fokú iskolázottságot) értjük, hanem a kultúra minőségbeli azonosságát, az világos. Noha persze fontos nemzeti célkitűzés egy nemzet az összes gyermekeinek lehetőleg nagy kultúrfoka és jó iskolázottsága. A háborúelőtti magyar szóhasználatban »nemzet« alatt az állam polgárainak többségét kitevő etnikumot szokták érteni, vagy esetleg, mint a legtöbb nyugati államban ma is, egy állam polgárainak összegét. (Nationalité civique, ellentétben a nationalité ethnique-el.) A nemzeti kisebbségeket pedig a háború előtt általában »nemzetiség«-nek nevezték. A kisebbségvédelem gondolata, noha sok tekintetben más alakban, mint ma, már a középkorban is megvolt ép a régi, történelmi Magyarország területén. így a magyar korona országainak délkeleti részében élő »waIach»-oknak IX. Gergely pápa 1234-ben sajátlagos egyházi szükségleteik gondozására külön segédpüspököt rendel. A német telepesek pedig, amint az köztudomású, az őket befogadó királyoktól kifejezetten kiváltságokat nyertek. Sőt magának Szent Istvánnak a »soknyelvű ország«-ról való elgondolása bizonyos tekintetben szintén a legmesszebbmenő kisebbségvédelmi gondolat. A kisebbségi kérdéssel itt külön részletesen nem foglalkozunk. Csak annyit kívánunk leszögezni, hogy a kisebbSéghez való tartozás tényének sehol sem szabad alacsonyabbrendűségi tudattá válnia. Ezért fontos a kisebbség kulturális, gazdasági és közéleti szolidaritásának ápolása. Ha ez kellő módon történik, akkor a kisebbséghez való tartozás ténye fölfokozott összetartást fog eredményezni, tehát bizonyos tekintetben erőtöbbletet. Midőn az eddigiekben a nemzet fogalmát annak különféle árnyalatában röviden vázoltam, távol áll tőlem, hogy ezt kimerítő, teljes meghatározásnak és ismertetésnek tekinteném. Az emberi közösség különféle megnyilvánulását módjai