Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Borsody István: Magyar olvasó Szlovenszkón

20 títő és ébresztő csak az anyanyelvű kultúra lehet. Szlovenszkón nincs magyar irodalmi góc, amely számon tartaná az eseményeket, Budapest közvetíti ma is hozzánk az európai irodalmi szellemet. De mily lassú a közvetítés és mily keveseket ér el : az olasz kultúra Magyarországon virágzását éli, fiatalemberek a Róma-gondolat modern varázsában élnek, a francia szellem hagyományos tiszteletéből mindig él Pesten egy kis Páris és az angol irodalmat diadalútján lelkes hódolat várja magyar földön... S mit tud erről a szlovenszkói magyar olvasó, aki nem hallott Proustról, Huxleyről, Gideről, — de különben a magyar Babits-csal sincs tisztában és Adyt is olvasás nélkül szereti, vagy veti meg... Ez a jelen irodalma, s mégis oly nehezen éri el a szlovenszkói magyar olvasót. És a mult, az egyformán fontos, vagy gyakran fontosabb még jóval távolabb tartózkodik, annyira, hogy híre sem hallatszik többé. Régi családok poros polcain még talán található néhány »klasszikus« mű, de a fiatalok már távol élnek a tradícióktól. Szlovenszkó városainak polgári múltja Európát juttatja eszünkbe : azt a polgári korszakot, amelynek szimbóluma és örök emléke Goethe marad. A polgári szellemforma lehelletét ma is érezzük a csipkés, oromfalas patriciusházak bolthajtásai alatt ; ez a szellem a fennkölt tisztelését iktatta törvénybe, óvva őrizte a műveltség kincseit, rendet tartott és pontosan adta át az örökséget apáról fiúra. De a nemzedékek simuló láncszeme megszakadt : a mai fiatalság nem vesz át semmit apáitól. Az apák tanácstalanul állnak, vagy észrevétlenül eltűntek, senki sem nevel és a fiúk a családi hagyományok nélkül vágnak neki az életnek. Az irodalom tradíciói is érvényüket veszítették. A fiatalember lehetőleg nem olvas, mert »Anatole France mindent tudott, most nem kell tudni semmit», undorral gondol a klasszikus mértékek «béklyóira«, most új dolgok kellenek és főleg a szabadság, le kell rázni a régi lim-lomot ; fiatalembereink kultúrája vad és gondozatlan, s ők erényt csinálnak hibájukból, barbarizmusra játszanak, mint Charles Louis Philippe, mikor felkiáltott «most barbárok kellenek», — de ez régen volt és Franciaországban volt, ahol a barbárok is civilizáltak... De a mi könyvkerülő fiatalságunk nem él oly irodalmilag civilizált vidéken, hogy igyekvés nélkül kultúrát szerezhessen. A magyar szellemnek árt a Prágából áradó materialisra pozitivizmus is, mert a magyar kultúra és lélek ebben nem leli meg életformáját és primitívvé sekélyesedik. Csak a magyar kultúra dús formái önthetnek életet a szlovenszkói magyarok szellemébe : ilyen az anyanyelv és nemzeti kultúra emberi kívánsága. Szervezettebb irodalmi életre és a nívó szigorúbb megőrzésére kellene törekedni : a lazaság és sekélyesség a hatás róvására megy. A szlovenszkói magyar társadalom kicsi és gyönge : az