Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Borsody István: Magyar olvasó Szlovenszkón

21 irodalom, mint a társadalom legérzékenyebb kifejezője nem vonhatja ki magát a társadalom természete alól. De a nagyság sem jelent okvetlenül erőt, a kicsinység sem ítél örökös gyengeségre. A hatalmas olasz nép a dolce far niente századában aléltan és tehetetlenül feküdt ; a dicső francia nemzetben az 1870-es vereség és a Commune véres polgárháborúja megérlelte a növekvő pesszimizmust és Renan már legyintett : La France se meurt ne troublez pas son agonie... Ha a nagyok gyöngék, a kicsinyek erősek lehetnek. Az új szlovenszkói magyarság »irodalmi úttörői» még nem bontakoztak ki, de az irodalomban bízhatunk, vagy talán csak abban : a »szépségben«, mely «a legjobb vigasztaló« Keats szerint ; a «nyelvben«, mely az Erdélyből hozzánk hallatszó hang nyomán nálunk is »végső» menedék, tündérvár és katakomba». De ily fönntartó erőt az irodalomból csak akkor meríthetünk, ha kifejlesztjük az írás megbecsülését. A magyaroknál az irodalom sznobizmus, vagy széplelkek szerelme : de különben inkább érezhető aránylagos megvetettsége, mint feltétlen tisztelete. Az irodalom kevesek ügye nálunk, nincs helye a nemzet öntudatában. Pedig éppen a kisebbségi sorsot vállaló magyarságnak kell éreznie a kultúra, a szellem, az irodalom embertmentő erejét. Az irodalom az embert fejezi ki, öntudatot ad a kavargó létnek ; Goethe szerint «az embercsoda legjobban az értelemtől retteg« — s az irodalomban az ember az értelem tisztaságával harcol : ellenséget tehát eleget talál. Nincs elég ösztönző elem a szlovenszkói magyar irodalom életében. Budapestről, az irodalmi fővárostól függ ma is minden, de függésünk álmos és várakozó, mert nem hat át a belső öntudat, ami az irodalmi tartozást erősebben szólaltatná. A szlovenszkói magyarság aránylag csöndes tagja a magyar irodalom kis világának. Az új fejlődés csak egy irányban haladhat : új lehetőségekkel a régi talajon. Mert a talaj a régi, csak a lehetőségek változtak. A régi talaj felfedezése fog talán a legtöbb gondot okozni. Tájékozatlanak vagyunk : ma sem látunk még tisztán. Keressük a tradíciót, mert csak a múltból nőhetünk ki a jelenbe. A szlovenszkói mult a városokban él, s az urbanizmus magyar gyökereit nem tüntette el az idő. Kevés magyar él a szlovenszkói városokban, a többség vidéki nép és falun lakó. De irodalmi tradíció csak a nyugati kultúrájú városokból meríthető. A szlovenszkói magyar olvasó szeme előtt e városok művelt polgárai álljanak, akik szellemet és hagyományt őriztek, szeretettel és hittel : lépést tartottak Európával és a műveltség hordozói voltak a hazai tájon. B o r s o d y István