Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Borsody István: Magyar olvasó Szlovenszkón

18 lanat szédítő mámorában kótyagosan kapkodnak a szenzációk után : nem, ez a légkör nem kedvez az igazi írásnak, ami gondos töprengés közt születik és nem a tért, mint a villanyosság, hanem az időt, mint Homéros, szeretné meghódítani. Ha szűkebb otthonunkban körültekintünk, látjuk : minden, ami rossz a világon, belénk fogózik, ránktapad. A hitvány korszellem hatása rikítóbb, mert nincs ellensúlyozó erő bennünk. Irodalmi életünk is teljesen ki van szolgáltatva a zagyva árak ellenőrizhetetlen hatásának ; nincs szervünk, hatalmunk, képességünk, hogy kis körben legalább (mint Budapesten, vagy másutt) megvédjük az értékőrző elit szellemét. Olvasóink tájékozatlanul nyúlnak a könyvek után, a az olvasás olcsó szórakozás marad — az irodalom ápolása helyett. Mert az olvasás önmagában nem elegendő. A rossz könyv többet árt, mint használ. A falusi embertől a városi polgárig irányítani kell a könyvek forgalmát. S a kölcsönkönyvtárak példás működése még nem jelenti az irodalom életét : hanem a nép művelését. Az irodalmi élet följebb kezdődik : az elitnél, amely nemcsak könyveket olvas, de irodalmilag művelt és szellemben gazdag, tájékozott. Az elit normális körülmények közt önmagától toborzódik : egyetemek, folyóiratok, irodalmi egyesületek és társaságok tájékán, szervezetten vagy alkalomszerűen : az irodalmi élet bizonyos fokig társadalmi élettel jár ; az érintkezésben csiszolódik az ízlés, vélemények cserélődnek, a témák felszínre kerülnek, foglalkoztatnak : nemcsak léha szalón-élet ez, hanem szellemi civilizáció. Ennek lehet sok visszataszító kinövése, s főleg utánzó szenvelgése, de mégis : ilyen formában alakul, tisztul, mozdul az irodalmi érdeklődés és nevelődik a megfelelő elit. Ezek formák és külsőségek, eszközök és alkalmak ; a lényeg maga a hatás : midőn szokássá, szükségessé, vagy akár kérkedéssé válik a könyvek vásárlása, becsületté és illemmé a tudás, mert kibírhatatlan érzésnek látszik a tudatlanság és tájékozatlanság. Szlovenszkón bizony semmi sincs, ami a magyar irodalmat ébresztgethetné. Nincsenek magas irodalmi köreink, ahonnan a vezető szellem gyökerei szerteágazhatnának. Társadalmi életünk sivársága és szí n vonalnélkülisége nem teremthet irodalmi légkört : nálunk nem téma az irodalom, az olvasók távolról és összefüggés nélkül kapják a könyveket : pedig az olvasónak tudnia kell, mit olvas, különben eltűnik a betűk alacsony izgalmában, mint a közönséges mozilátogató az elsötétített nézőtéren — és az olvasmány hatása sem nemesítőbb, mint a mozgóképeké... A művelt olvasónak, akit nálunk az irodalmi élet elitjéhez szeretnénk számítani, ismernie kellene az irodalomtörténetet, s az irodalomból főleg azt, ami örök érték : a mult és jelen nagyjait. De vájjon nem lehetetlen