Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Borsody István: Magyar olvasó Szlovenszkón

if dalom színvonalát az író csak az olvasó-elittel karöltve tart­hatja fenn : azokkal, akik »jó példával» járnak elöl és ne­velik a többieket. Nem célja az irodalomnak, hogy minden­kit fölemeljen az elit nívójára, a cél : az elit fönntartása. Az irodalom hierarchiát követel, lépcsők kellenek, hogy ma­gasabb fokokra léphessünk. Kevesen tudják csak a Mont Blanc-ot megmászni, tömeget oda felvezetni nem lehet. De elit nélkül könnyen maradhatunk mindannyian a völgyben. Ahogy szlovenszkói magyar szellemi és irodalmi életünk is beleszorult a középszerűség szűk völgyébe. Hiányzik az elit a szlovenszkói magyar irodalomi élet­ből : az írók és olvasók vezérlő csoportja. Provincializmus, dilettantizmus burjánzik : ez nemcsak az írás termelésén látszik, de az olvasók szellemén, ízlésén, érdeklődésén is. Ha az okok után firtatunk, elsőnek a politikai viszonyokra gondolunk. Számtalanszor ismételtük, s valóban úgy van, hogy magyar irodalmi életünk Szlovenszkón központ és ve­zetés nélkül maradt. Érzékeny hiány, mert központhoz és vezetéshez szoktunk. Az irodalomban elvesztettük Budapest közvetlenségét ; érdekes a szellemi vám : a viccek, a sanzo­nok, a vígjátékok, a ponyva szabadon ér el és mételyez ; a pesti jászság otthon van köztünk. De a tiszta nívó, az iro­dalmi szellem komolysága megtorpan, se híre, se hamva, nem ér el hozzánk. «A rossz ragad» igazsága fényt deríthet, de meg nem vigasztalhat. A budapesti irodalmi elit szelleme íróink előtt is többnyire idegen : mit várjunk az olvasótól ? De politikai helyzetünk nem magyaráz mindent. Mert a ked­vezőtlen helyzet hatása nem lenne oly erős, ha külömb lenne korunk és társadalmunk. A kor szelleme sehol sem kedvez az irodalom tisztaságának. Az irodalmat elpolitizálták, rész­ben elárulták és még nagyobb részben üzletet csináltak be­lőle. Az árulást az írók követték el, azok, akikről Julien Benda «Az írástudók árulása« címmel könyvet írt. Az írás­tudók, akik önmagukhoz és hivatásukhoz méltatlanul bán­tak el az írott szó szentségével : leszállították hitelét, szét­rombolták értékét, mert tudatosan rosszat cselekedve, el­árulták a hagyományt könnyelműen, felelősség nélkül írtak, nem ügyelve az írói lelkiismeret erkölcsi parancsára. De még bomlasztóbb elem is keveredett a betűk birodalmába : az irodalom hivatlanjai, tudatlanjai, akik megszállva az írás modern hóbortjától, minden leírt szóval a valóditól fosztot­ták meg olvasó kortársaikat. A széltében-hosszában modern­nek nevezett irodalom züllesztette el végképp az irodalmi izlést és érdeklődést. S ha még fokozni kívánjuk a siralmas leírást : említsük meg, hogy egyáltalán napjainkban nem szívügye az embernek az írás, ma nem ideál az irodalom, ma az író ismeretlenül kuksol és box-, tennisz-, vagy úszó­bajnok kortársa diadalmas földkörüli útra indul. Ma a pil­> i fei i>LA H i' iHi AhîCA

Next

/
Thumbnails
Contents