Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

118 hogy. Most azonban igazán semmise kötelez arra, hogy tűrjem a pökhendiségét« — Szanitéc szolgálatban a főhadnagy se erőltette meg magát jobban, mint a többiek, — mondotta kihevülve és zavartan nézve Majáky arcába. A zárkózott Török most fölényesen felnevetett. — Ha meggondoljuk, alapjában elég naiv és primitív heroizmus volt azzal a rohammal. Manapság már meg tudom érteni, hogy a legénység se vette komolyan — mondotta és azokra az elszánt és fanatikus harcokra gondolt, amiket külvárosi sikátorok éjszakáiban vívtak meg menekülő patkányemberek a rendőrökkel. A hangoskodó vitára Korbuly összerezzent, hideglelősen szimatolt körül, nem hallja-e meg valaki. — Erről a témáról tulajdonképen nem tanácsos túl hangosan beszélni — mondotta is sietve és visszamenekült pohara felé. Azután nehéz és kényszeredett csend ülepedett az asztal fölé. Majáky hátra támaszkodott a székében és zavartan simította el őszes bajuszát. Most újra érezte torka mélyén azt a keserűséget, amit e nehéz években minden illúzió vagy naiv ábránd elfoszlásakor érzett. Az imént még fontosnak tartotta, hogy valamit békítően vagy energikusan közbevessen és a régi összetartozás hangulatába fűzze a többieket. De most már tudja, hogy ez is hiábavaló buzgalom lett volna. Valóban, a fiúk annak idején elmentek a világ négy tája felé és a négy világ egymásra vicsorít itten. Naiv álom volt feltételezni, hogy őket is a nyűtt és csikorgó emlékkocsi elé foghatja az a napszítta, vérszegény szimbólum. Persze, ilyen körülmények között az a dolog a rapportosdival és gyónással elsüllyedt idők játékai, sok értelme nem volna a jövőben való találkozásnak sem. Nem volt ez keserű kiábrándulás, inkább fölényes magáraismerés, de valami a szíve eldugott redőjében a régi katonás eréllyel dörögte : »Ezen is túl vagyunk.« Fáradtan előrehajolt, azután tétován felállt és kedves hazudozással mentegetőzött : — Bocsássatok meg fiúk, de a magamfajta öreg ember hamar elálmosodik. Ti ne zavartassátok magatokat, mulassa-