Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

119 tok tovább. Kezet nyújtott az elkopott és ósdivá foszlott feljebbvalói leereszkedéssel, de a szemei hidegek voltak, amint a fiúk arcába nézett búcsúzóul Szinte már halotti szemek voltak. — Mennyire megöregedett — gondolták a többiek, míg száraz kezét megrázták. Erőszakolt tiszteletadással utánanéztek, míg a pincér rásegítette divatjamúlt galléros kabátját. »Talán az használt volna, ha azt mondom nekik : — Bajtársak, eszméljetek magatokra» — gondolta, míg bizonytalanul visszanézett az ajtóból. De ahogy látta, hogy távozása nyomán azok is sietve elválnak egymástól, érezte, hogy ez is meddő és öreges gondolat volt. Kint még várt egy kicsit. Mi tagadás, szerette volna még látni egyik-másikat, mielőtt örökre szétfoszlanak a semmibe az Ő számára. De azok vadul siettek, mintha menekülnének önmaguk és a mult elől. Azért jól esett utánuk nézni, mintha az élet fürge gyíkjai surrannának ki a szivéből az esti sikátorok torkába. Azután lassan tovább kocogott. »Alapjában kómikus egy bogár vagyok én« — gondolta hidegre vált szívvel — kapaszkodom az életbe és emberekbe, mint ebbe a botba. Ha valaki úgy józanul megnézne, amolyan holdkórosa vagyok én az életnek, aki csak rágódik egy csonton, amit már mindenki más a sárba tapodott. Hiába, a valóság az, hogy abból, aki kapitányként ment nyugdíjba, csak minden évszázadban egyszer történő csoda varázsol ezredest és az amolyan Elba szigetek utáni száz napos császárságok emberellenes, naiv erőlködések, mégha egy Napoleon csinálja is. Ezek a mai fiúk, pedig, úgy érzem, éppen azon munkálkodnak, hogy ne történjenek többé csodák. Akkor hát minek húzni tovább ezt a kocogást ?» Azért tovább ment, úgy érezte, hogy a szíve megtelt jéggel és fölötte csak a fájdalomnak meleg érintése emlékezteti még arra, hogy él... * Körülbelül ez volt az oka annak, hogy Majáky Gábor nyugalmazott kapitány 1933. szeptember 3-án egykori szolgálati fegyverével főbelőtte magát.