Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

115 És hazudja nékik a maga szürke és eseménytelen életét ? ó, ez képtelenség. Feltárni azt a hóbortos, bohóci életet, amit ő a négy fal között él, feloldva lehetetlen ábrándjaiban. Tárja fel e komoly szemek előtt azt, hogy esténkint egy ceremónia áhítatával ölti magára az uniformisát, amire saját kezével varrta fel az ezredesi disztinkciót, amire azóta joga volna ? És elmondja álombeli ütközeteit, amit kihúzva, feszes tartásban ezrede élén irányít, miközben suttogva, hogy szomszédjai meg ne hallják, megszállottan próbálgatja a vezényszavakat ? Meztelenre vetkőztesse ezeket a széllelbélelt és forró ágaskodásokat ? Nem, ez képtelenség ! A meleg elöntötte agyát és visszahúzódva székében, öreges riadtsággal nézett át Korbuly arcába. A zárkózott, szakállas ember szeme töprengve nézett le poharára, míg homloka mögött a magáraismerés nyugtalan gondolatai rajzottak: «Sikerült elérnie, hogy főszámvevő legyen. Az eszközökről mondhat mindenki, amit akar. Megvan a maga véleménye arról a hideg moralizálásról, amivel az emberek társukat felmérik, közben maguk térdig gázolnak a szennyben. Igaz, abban az időben sokan otthagyták az állást és felcserélték a biztos fixet a menekültek száraz kenyerével. De az idők azóta őt igazolták. Ostoba lett volna, hogyha homályos maszlagokkal kárpótoltatta volna családját az örök kenyértelenségért. Persze mindezt hiú erőlködés volna meggyónni ebben a környezetben, ahol annak idején másirányú dolgokért lelkesedtek. Eszébe sincs kitenni magát őszinteségével a többiek vak elfogultságának.» Az öreges szem tovább rebbent a sorban. Füzesséry széles arca nyíltan permetezte azt a gőgöt, amellyel el kívánt zárkózni a társaság elől : »Mit mondjon meg itten ? Hogy a birtok szétfoszlott, mint a köd ? Mutogassa a koldusságát, ő maga emelje magasra a nyomorúság egyes stációit, fokról-fokra, hogyan nyúzta szét a birtokot a család, az adó, a tehetetlenség, míg végül a maradékot megvette egy zsidó ? Persze, minden pusztul, csak ez a fajta profitál, ők nyertek a háborún, a forradalmon, mindenen ! Na igen, annak a mosolygós, göndörhajú példánynak még szmokingra is tellett, amikor neki már az ünneplője sincs meg és eltikkad a vágytól, hogy cigaret-