Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

114 bizonyítja, hogy némely embernek egy életig tartó rendeltetésül jut ki a szegénység. Csak Csergő a régi... a kedves, vidám arc a göndör hajfürtök alatt semmitse változott. Ilyen csinosnak és rendezettnek képzelte őt a civiléletben is, mint amilyennek most látja kifogástalan szabású ruhájában, ö persze felvitte .. De még nincs itt a gyóntatás órája, hiszen alig egy félliter bor fogyott el. Az ilyen nagyjelentőségű és őszinte feltárulkozás kapuját jól meg kell olajozni előbb. Majáky kapitány úr jóleső furfanggal mosolyog. Már előre élvezi a nagy pillanatot. Napokkal ezelőtt úgy tervezte ki magában, hogy katonásan rapportra szólítja őket és az öreg fiúknak oly feszes vigyázban kell majd elmondaniok a titkukat, mint egykor a jelentéseket. Milyen komikus lesz a szakállas Korbuly a fiatalos haptákban. De rájuk fog ám förmedni : — Csak az igazságot mondani ! Szobaáristom terhe mellett csak az igazságot. És semmitse elhallgatni, vagy elferdíteni ! Kissé nyugtalanító, hogy oly szótlanul és idegenül gubbasztanak egymás mellett. Tizenöt esztendő ugyan elég arra, hogy elhidegítse az embereket egymástól, de majd csak összemelegíti őket a közös emlékek feltólulása. Valamit mondani kellene nekik, valami felrázót, összeterelőt. Addig is felveszi a szemüveget, hogy jobban gyönyörködhessen az oly nagyon vágyott arcokban. Más, más arcok, természetesen. Az ifjúság rajzolta kedves vonásokra rámázolta deres festékét a férfikor és a gond ecsetje. De ez a négy arc, négy világtáj, amely most mesterkélten terelődik össze ez alkalmi gyúpontba. Majáky hátradőlt és elsimította a bajuszát. Halk döbbenéssel érezte, hogy az a kitervelt tréfa a raporttal nem fog menni. Ez a gyónás most több volna, mint a fiatalos titkok feszegetése. Igen, itt négy gyötrelemmel és keserű megfeszítéssel telt világ véres titkait kellene egy közös halomra hordani. És magát is oda kellene állítania a tekintetek inkvizíciója elé a maga komikus pőreségében. Mert hiszen úgy illene, hogy ő, a parancsnok járjon elől jó példával.