Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

413 róla. Igaz, már szemüveg kellett ahhoz, hogy igazában gyönyörködni tudjon benne... de azért mégis az a kar volt ez, amely átölelődik az eleven múltból a holt jelenbe. * És azután ott voltak az Astoria különtermében, szeptember 2-án pont nyolc órakor. Majáky nyugalmazott kapitány úr kissé feszesen, a régi tartás kedves erőltetésével ült magasan gombolt mellényében az asztalfőn. A szeme kissé megromlott, elvizenyősödött, ahogy ez már öreg embernél szokásos, ámde nem kell mindjárt arra gondolni, hogy ez az elérzékenyüléstől van. És az a régi szokása, hogy zavartan elsimítsa bajuszát, most is megvan, ha nem is a régi, fiatalos lendülettel már. — Hát te vagy a Korbuly hadnagy ? — kérdi egy kissé ridegen szabott fekete redingot-féle ruha vállára eresztve száraz kezét. — Persze, gondolhattam volna, hogy csak főszámvevők viselnek efajta szigorú ruhát és eresztenek szakállt a mai drága világban — és engesztelően nevetett hozzá, annak jeléül, hogy mindezt nem gondolta megbélyegző szándékkal. Füzesséry főhadnagy úr most is afféle vidékies zekében van, amilyent a földhöz közelálló emberek oly szívesen viselnek. Nyíltlelkű őszinteség van abban, hogy nem csapta feketébe magát, mintha nem akarná ünnepélyességgel álcázni igazi lényegét. Az arca kissé megnyúlt, valami kezdődő kopaszság is kiütközik homloka tetején, de az még a régi kemény emberi tartásához való, hogy az etikettel nem törődve, vastag karjait nekiveti az asztalnak és tenyerére támasztja fejét. — De miért nem dohányzol ? — kérdi Majáky melegen az emlékektől. — Ha jól emlékszem, sohase hiányzott szájadból a cigaretta. — Nem, köszönöm, nem dohányzom, kapitány úr. Leszoktam róla, — mondja, de arcán hideg rándulás fut át. —• Micsoda józan világ — ámul az öreges szemek tekintete. — Füzesséry nem dohányzik és Török, aki oly szótlanul, magábafojtottan ül ottan, mint egy fakír, nem iszik még ilyen ünnepélyes alkalomkor se. Bizony, most se mehet valami jól a fiúnak, a nyűtt, erőszakkal helyrevasalt ruha 5