Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

112 előbb el kellett juttatni az ezredkötöző helyre, az egyetlen járható úton, a Pertica gerincen keresztül, amit állandó zárótűz alatt tartott az ellenséges tüzérség. A szemek már nem is fordultak segélytkérőn a szanitécek felé. A század négy tisztje megragadta a hordágy rúdjait és elindultak társukkal az alig pislogó élet útján. Kemény út volt, a nyílt hegygerincen, világos nappal, ott, ahol a szakácsok és ordonáncok éjszaka is csak lopva menekedtek át, ám mégis elérték a kötözőhelyet. És amikor verejtéktől kiverten, a négy dacosan megfeszült ember leeresztette a hordágyat a kötözősátor földjére, bizonytalan erővel feléjük motoszkált egy köszönésre nyújtott kéz. — Gyönyörű összetartás volt, fiúk, kár, hogy már ez se segít rajtam — mormolta egy vérbefuló, gyöngülő hang. — Igen, ez a nap a legalkalmasabb a megemlékezésre — mondotta Majáky kapitány és aláírásával elsőként kötelezte magát a megjelenésre, majd összehajtogatva a meghívpt a tárcájába rejtette a szíve fölé. És négy kéz a szótlan parancsnak engedelmeskedve, szabályosan követte e gesztust. A bor már kifogyott az üvegből, az esti homály vastagon hullt be a terembe és a meredt szótlanságban négy ember egyszerre állt fel, négy kéz egyszerre lendült a sapkához és Majáky kapitány nehezen felegyenesedve görnyedtségéből elfogódottan nyújtotta feléjük kezét : — Viszontlátásra, fiúk ! A négy ember eloszlott az ajtónál, mint a kardcsörgéstől sarkantyú pengéstől aláfestett, oly nagyon ismert lépésük zenéje. Levegővé foszlottak és emlékekké lettek.., Azóta évek multak és Majáky élte a félreállított, nyugdíjas ember eseménytelen életét. Nehézkessé vált testtel, bizonytalanná lett tekintettel nézelődött, mint építik az új idők emberei az új házakat, vagy emlékek öreges ébresztgetésével fürkészte, miként menetelnek az új idők katonái a város uccáin át, lépést tartanak-e vagy rendben van-e a ruházatuk. Már megőszült a haja, a tartása ernyedtebb lett, de mi célja is annak, hogy kihúzza magát ? Az a meghívó pedig kedves, hanyag betűivel keretbeszorítva ott áll az asztalán. Nem a falakon, miként a képek, mert azokat megszokja a szem és meg lehetne feledkezni