Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

Lányi Menyhért M Öten a kutÖ4u>%o&áAaHs-> A vonat négy nap óta zakatolt velünk. Olyan volt, mint egy mozgó erőd, amely egy felfordult, ellenséges világ testébe fúrja magát éjjel és nappal. Majáky kapitány a vagónsor elé kapcsolt tisztikocsi ablakából nézte a reggeledő tájat, a fordulókban felbukkanó házakat és falvakat, amikben valami újfajta, erőszakos élet vajúdik fel a forradalmi láz mámorával. Négy nappal ezelőtt még emberfeletti erőfeszítéssel vezette le széthúzó századát a Hétközség fensíkjának irdatlan szerpentinjein, nehogy az előnyomuló olasz előőrsök elfogják egyetlen emberét is. Trientben fegyverek fenyegetésére volt szükség, hogy vonatot szerezzen és tegnapelőtt az osztrák határon valóságos közelharcot kellett vívnia, nehogy lekapcsolják élelmiszer kocsijukat, aminek tartalmát az egyes pályaudvarokon veszteglő vagonokból lopkodták össze emberei. Azelőtt revolvert emelt volna bármelyik katonájára, ha lopáson érte volna őket, most elnézte, mert egyetlen parancsoló cél feszült eléje : teljes épségben hazavezetni a rábízott csapatrészt. És most erőlködve döcög velük a vonat a szőlőkkel teleültetett dombos vidéken. E dús rögű vidék falvaiból regrutálódott az ezred legénysége és Majáky látta, hogy egyikmásik állomásnál, vagy lassúbb kanyarnál egymásután sodródnak le az emberek a vonatról. Mennek, felszabadultan, oldalukon a duzzadó kenyérzsákkal, homlokuk mögött az új élet felé rajzó tervekkel. És egyetlen egy se int vissza az állomásról, egy se áll meg a töltés mellett, hogy egy utolsó tisztelgéssel rójja le háláját, amit joggal érezhetnek vele szemben. Elsimította a bajuszát, ami gépies mozdulat volt nála, valahányszor elérzékenyülése vagy felháborodása túlcsapott a beidegzett szubordináció határvonalán. Visszanézett a tisz-