Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Jaroslav Vrchlický: Négy verse

Jaroslav Vrchlický A lany ÁättHqek" Itt nem a harmat csillog, hogy meglepje A hajnalpirnak napcsókolta arcát, Itt súlyos könny pereg : a gyanta cseppje. Én törzs vagyok és kérgem most is ég a Sok sorscsapástól s könnyem szíven öntött: Még be nem hegedt sebem hasadéka. És most borostyánkővé meredve Megcsendül könnyem arany csillogással És illatos, mint rózsalevél nedve. Hűs legelőre, mit ma-holnap hó ver, Előre küldi árnyait október. A szürke tarlón tüzet gyújt a pásztor Már reng a homály s reszket esti láztól. Halk, sárga fényt szitál a Hold fehérje És igyekszik: a tűz szinét elérje. Lángból panaszt, sóhajt lop az alkony És csoda-mese ébred pásztora j kon. És olvad s pereg, mint a gőz az üstből. És csengve meghal. Mint a láng: elfüstöl. Forráshoz futni nyájnak kedve támad, A holdra méláz. Szeme csupa bánat. FORDÍTOTTA: SEBESI ERNÖ.