Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Antonín Sova: A kert, Zengő hajnal

A n t o ti í n Sova A <ke*t~ ősszel, ha érnek a kékszínű fürtök a fal közelében s barna diócskák hullnak az útra a szélben, anyjukkal a gyermekek eljönnek látogatóba s őzként táncolnak míg anyjuk a várost hozza szóba. Amikor sárguló szigetek hívnak a napsütésben, boldogságunkhoz egy vén kert és ház elég egészen. Persze, ha mása volna apóka kertjének, annak a réginek, melyet akkor láttunk, mikor aprók voltunk, egészen kicsinyek. Messziről vonaton, furcsa városokon át igyekeztünk, folyókon, csilléken, erdőkön amíg megérkeztünk az erdei lakhoz, hol majmocska ugrált a pergő rokka megett; itt így szólt anyánk : apóka, elhoztam a gyermekeket. Nagyapó először néz reánk, komoly fény van a szemén, állán ősz szakáll leng, szigorún pislant s a hangja kemény. Jól van. De még a nevüket se tanulhatja meg méhrajként zsongva már fejénél keringenek. Az egyik vízbe esik a másik a padlásra szökött, a harmadik majdnem ott maradt e kutya foga között. S a kislány, akár a dámák, suttogva mer csak szólani : úgy látszik a ruhájával történt valami. Évekig áhított látogatásunknak így lesz köznapi vége, így szürkül kiáltozó ugrándozássá ritka ünnepisége. Anyánk röstelli magát. De az apóka bajszába rejti a vidámságát Ismer ő már minket. S ingerli és ugratja kicsi társaságát. Azért érkeztünk mindig ilyenkor, mosolygó szeptemberben, mert ekkor szeretnek a fák igazán minket, ekkor érik minden a kertben. Eddig nem is sejtettük, hogy mi mindent adhat a kert minekünk, hogy benne körtére, almára és édes szilvákra lelünk. Némelyikük csak most érik, terhük alatt az ág hajladozik, de a kerti viskóban már egy csomó gyümölcs illatozik. Rengeteg szőlő ért az apóka kertje falán. Ez a fal volt számunkra a legszebb csoda talán. Muskotály és kékszínű s fekete fürtök függtek a sok rozsdás szegen ; illatuk egybevegyült és szállt felettünk részegen.