Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Antonín Sova: A kert, Zengő hajnal

75 Szeptemberben, ha az őszi nap melegen mosolyog, nagy-nagy tisztelettel nagyapó kertjére gondolok. S újra látom az őszt, melyben szőlő érik a fal közelében s barna diócskák hullnak a fűre a szélben ; gondterhelt anyánkat látom, amint hosszú útra viszi a gyermekeket, látom a táncoló majmocskát a pergő rokka megett. Emlékszem a szélre a hullámzó nyárvégi füvek felett, a szélre, amely bennünket már soha el nem feled. FORDÍTOTTA : PETNEHÂZY FERENC. A hajnal édes, szűz lehelletét Oly közel soha nem éreztem én, Lángolt a Nap s meghalt a bús sötét S a fény szállt angyalszárnyak ütemén. Száz égi sugár szökell, mint kobold, Lágy madárhangon dalolt a remény S a lomb fülembe álmokat dobolt. Ez gyermekek szent, boldog dala, halld! Zöld tengerszemben aranyhal suhant, Tán részeg dongók zümmögik a dalt, Mit néma vízből kicsókolt a lant. A forrás vize cseppről-cseppre nő S tán ép e pillanatban ott alant Csobogni küldi mohás sziklakő. Most harsány hangon kórus intonál, A Mindenségé mind a szép zene, Fiúból, lányból fűzött lágy fonál, Szagos virágok élő édene. Mint Boldogasszony ünnepe, ha süt A légben, mintha gyémánt zengene S a csöndből hárfa nő ki mindenütt. FORDÍTOTTA : SEBESI ERNŐ.