Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Ivan Olbracht: Íme, Kárpátalja

70 csak a község másik oldalán levő földecskéiket művelik meg. A bevetett részt carynának, a be nem vetettet pedig tolokának hívják. Tavaly a cary na toloka volt, a toloka pedig caryna, tavalyelőtt úgy, mint idén, és így tovább egymást váltva egészen a tizennegyedik századig a magyar és a nyolcadik századig az orosz történészek szerint. A tolokán a következő évben nagy legelő lesz, természetesen rossz takarmánnyal, amelyen egészen télig a földtulajdonosok marhái legelnek. Ezért itt nehéz rozsot termeszteni, évelő növényeket meg egyáltalán nem lehet. A földmívelésügyi felügyelők, akiket a kormány nevezett ki a kerületi hivatalokhoz, sokáig harcoltak a legelős gazdálkodás ellen és hiába. Éppen a legszegényebb gazdák ellenállásán bukott meg minden. Ezek ugyanis egyénileg megművelt földjeiken tehenüket nem tudnák eltartani, míg a közös legelőn, a tolokán, marhájukra olyan legelőrész esik, amilyen nekik a nadrágszíj-földecské j ükhöz viszonyítva, nem járna. Ezért szoktak rá nemzedékről-nemzedékre a tengerire, mint olcsó élelmicikkre, mely ha nem is valami nagyon tápláló, de legalább jóllakat. A csehszlovák kormány Magyarországról és Romániából kénytelen ide behozni a tengerit. De a történelmi országok nagy rozstermésére való tekintettel ide szállították a felesleget. Tengeri helyett tehát rozsot kezdtek Kárpátaljára szállítani. Az ittélő nép azonban a rozskenyeret sem sütni nem tudja, sem pedig egyoldalúan táplált szervezete nincs hozzászokva. És aztán a rozslisztet is úgy kezelte, mint a tengerilisztet ; befőzte a vízbe. Ebből aztán nem ehető kása, hanem ízetlen keményítő lett ; terjedni kezdtek a gyomorba j ok és a nép lázadozott. A kormány pedig egy szép napon kénytelen volt a rozs behozatalát beszüntetni... A tengeri üzletek, melyeket a Gabonaszindikátus bonyolít le, évenként tíz meg tíz millióra rúgnak. Mert nemcsak arról a tengeriről van szó, amelyet az emberek vesznek, hanem arról is, amellyel az állam a szükségmunkáknál alkalmazott munkásokat fizeti, pénz helyett és arról, amelyet (természetesen a községi jegyző véleményezése alapján) a falusi szegények között szétosztanak. Azok az emberek, akik a tengeri megérkezése napján a zsidó üzletek körül