Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Karel Čapek: Haditörvényszék, A fehér kór

ted ? És ha győztünk, lóháton jövök seregeim élén... Kívülről katonainduló hangzik. A MARSALL : — romhalmaz között. Tudod, ott valami főváros volt. S én lovagolok, a hús már régen lehullott rólam, már csak szemem lesz, de még mindig a sereg élén vagyok, csontváz fehér lovon... S a nép kiáltani fog : Éljen a marsall ! Éljen Haláli excellenciás úr ! ANETTÉ a MARSALL leánya (felzokog s kezével eltakarja arcát.) KRÜG : Nem szabad így beszélnie Marsall úr ! A MARSALL : Igaza van, Pál... ne féljen, erre már nem kerül sor. Tudom, mit fogok tenni. Holnap... holnap a csapatok élére állok. De nem a főhadiszálláson. Ott már talán kissé büdösnek találnának a tábornokaim. De a támadócsapat élére... karddal kezemben ... fiúk utánam ! utánam ! És ha elesem, Pál... nekem ugyanis el kell esnem, akkor a katonák legalább megbosszúlják a marsalljukat. Mint az ördögök, úgy fognak küzdeni. .. Előre fiúk ! Szuronyt szegezz ! Hurrá, fiúk... hogy legalább értelme legyen ! (Mellét veri.) Én ... Anette... én ... félek. ANETTE (hozzámegy, anyaian erős) : Nem szabad, édesapám, nem szabad félned. Ulj le ide és ne gondolj semmire, érted ? (Leülteti a karszékbe.) A MARSALL : Igen, semmire sem szabad gondolnom... mert különben eszembe jut... tudod, én a klinikán láttam... Egy ember föl akart állni, hogy köszönjön nekem ... és ekkor egy ilyen darab hús ... esett le róla. Jézus-Krisztus ! Jézus-Krisztus ! Hát nincs könyörület ? KRÜG (tekintetet cserél ANETTEL, bólint s a telefonhoz megy ; a telefonkönyvben lapoz.) ANETTE (a MARSALL fejét simogatja) : Ne gondolj most arra édesapám. Mi nem engedünk téged. Te meg fogsz gyógyulni. Ez már a mi dolgunk édes. Meg kell gyógyulnod, meg kell, egyszerűen meg kell gyógyulnod.