Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Előszó - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom

14 sajátosan erkölcsi küldetésű, hogy tudatosan irányzatos, mint napjainkban az úgynevezett szocialista realizmus. De tévedés volna ezt a tételt általánosítani az egész cseh literatúrára. Rossz közhely, hogy a cseheknek nincs igazi lírájuk ; hogyne volna ! Csak a fogalom szigorú értelmében késve jelentkezik. Részekben, hangulatban már régóta készülődik. Mácha, aki száz évvel ezelőtt halt meg, nagyformátumú lírai költő, már nevezetes reflexiv elbeszélő költeménye, a Máj, a cseh poézis első nagy európai bizonyítéka, a nyelvi kifejezés-készség mintaadó varázsszere. S aztán Neruda, Sládek, Vrchlický, Sova, Březina, Wolker, Hora, Nezval : mind költők, akiknek alkotásai elütnek attól a színtelenségtől, attól a hideg és szabályos verseléstől, amit az utánzó, a beleérző lélek csinál. A gyakorlati, a reális, a politikai magatartású cseh lélek Jánus-arcának ezt a felét, úgy rémlik, kevéssé ismerik a szomszédok. Holott megismerésre méltó, mert egy nemzetről alkotott képet javíthatunk ki általa. S mily különös mindebben a mély összefüggés, ami e költészetet a cseh szellemi világ szerves részévé teszi. A huszita hagyományok felébresztik a lírikust, a történész a regényírót, az eszme, mely a népet elejétől fogva életrevaló, okos, mindig tapasztalati alapon cselekvő néppé formálja, valóságos nemzeti vértként borul a testére; hol líra, hol politika, hol filozófiai, hol vallási meggyőződés, de mindig szervesen hozzátapad a nemzet egész testéhez. A csehek európaiságát — mily ellenmondás — a magyar honfoglalás biztosította. A magyarok beleékelődtek a szlávok közé, a csehek így jutottak egy nyelvi félszigetre tömörülve Európa legnyugatibb szláv képviselőjeként mai nyelvterületükre. Ez pedig fölöttébb fontos a műveltségi fejlődés szempontjából : a csehek elszakadtak a szláv népeket, a lengyelt kivéve, oly mérhetetlenül meghatározó bizánci szellemi hatástól. Pedig a buzgó szalonikii hittérítők révén kétségtelenül odakerültek volna ők is. Ez az elszigeteltség a rokonokat formáló keletiségtől s ez a sírna és gyors csatlakozás a nyugati szellemi és létformához, a cseh história egész ütemének, apályainak és dagályainak magyarázó kulcsa. Attól az időtől kezdve a keleti, főleg orosz összeköttetések keresése a cseheknél époly sikertelen és együgyű munka, mint a magyarok gyökértelen középosztálybéli vágyálma a ködös turániság felé. Még Kollár hexaméterekben harangozó pánszlávizmusa is csak fiumu. nisztikus eszméivel hat, de a szellempolitikai tájékozódást, a százados cseh létbeállítottságot a latin nyugat érdekei és ízlései felé meg nem ingatja forró agitác'.ója. S az irodalom igazi alkotóit Kollár egy pillanatra sem foglalkoztatja. A lengyel irodalom már határozottan sokkal erősebben hatott a csehre, s ez a hatás, ha földrajzilag keletről jő is, teljesen