Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Tido J. Gašpar: A hóbortos Guttman doktor

133 ságával égtek a szemei. Hunyorgatott, ujjával ismételten győzelmes köröket rajzolt a homlokára, s éneklő hangján süvöltötte : — Paralízis, paralízis ! Erősen halad. Épen most jövök Dolszký doktortól. Jakabnak óriási fantáziája van. Messiásnak gondolja magát, az igazság apostolának. De ezek már a vég jelei... Helyet foglalt párnákkal körülvett és parfőm-hullámokban fürdő najádja mellett s átkarolta. — Most még, édesem, nem adod be a válópert. Ezáltal elvesztenéd az örökségi jogodat. Nem, nem. Megvárjuk, már nem tarthat sokáig, megvárjuk, amíg... Ez a vámpírember szövetkezett a betegség bacillusával, mely segédkezett neki, hogy ragadozása szegény áldozatát szétmarcangolja. A fekete varjú megérezte a hullaszagot s örömében hangosakat krákogott benne. És miközben a beteg, bolond Guttmann egészen a teljes belézavarodásig a világ igazságaival bajlódott, egészséges társa Gutleben valami különös mammon-őrületben elvitte a feleségét s vele a vagyonát is sóvár karjai közé s nagyokat röhögött. Megittasulva a zsákmányolt szerelem és vagyon boldogságától úgy érezte, hogy egészséges és erős pillére a világ jogrendjének. Társának bolond elvei nem akadályozzák majd többé munkájában. S szándékaiba, mint minden istentagadó, belekeverte az Üristent is mint szövetségesét : — Az Űristen mégis csak szeret bennünket, hogy minden ilyen jól végződött, — suttogta kedvesének és fehér, egészséges fogai megvillantak elégedett mosolyában. FORDÍTOTTA: RÜTHÁTY FERENC.