Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Tido J. Gašpar: A hóbortos Guttman doktor

132 egyik kivételesen szent őrültet keresztre feszítik, a másikat máglyára cipelik, megkövezik, éhhalálra ítélik, vagy koldúsbottal száműzik... Guttmann dr. itt felugrott s mártírpózba vágta magát. — Ah, igen, igen... Némelyiket meg bezárják, bezárják, mint engem... Az orvos jóságosan mosolygott. — Igen, ha felhagyna a fejtöréssel, ezt a szerencsétlen igazságoskodást illetőleg, minden bizonnyal ön előtt is megnyílnának az élet lezárt kapui. Guttmann dr. meghökkent. Ügy érezte, hogy most már az orvosnál is teljesen megbukott apostolkodásával, holott eddig egyedül ő adott neki igazat s szívesen vette át végnélküli fellebbezéseit... Reánézett. — Tehát ön sem, ön sem akar már nekem segédkezni ? — dadogta. — Drága ügyvéd úr, tudja jól, hogy igen. De ámbár mindnyájan igen korlátolt tudással rendelkezünk, én ismétlem : újfajta krumplit vagy margarint felfedezni az emberek gyomra számára jövedelmezőbb szórakozás, mint megkísérelni, lehozni nekik az égből az igazság isteni ajándékát ... Gondolkozzék, — nem, pardon, — felejtse el... Felejtsen ... Átvette a teleírt lapot s megrázta Guttmann kezét. — A viszontlátásra, ügyvéd úr ! Minden jót kívánok ! Az élet sebeit megszokott kemény szíve volt Dolszký orvosnak, de ez a szív is összeszorult, amikor elbúcsúzott ettől az emberi romtól, mely ott feküdt valahol az emberi agy fejlődésének egyik titokzatos határkövénél... * Guttmann dr. lakásán a hintaszékben elnyúlva üldögélt gyönyörű fiatal felesége, rengeteg párnával körülbástyázva. Feje felett papagály beszélt s parfőmillat szálldogált. Várakozásában olyannak tűnt, mint az öröm kitárult karjai. Egyszerre csak belépett a férje társa, az ügyes, mozgékony Gutleben dr. Szemüvege mögött az orvvadász ittas-