Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Szlovák műfordítások - Tido J. Gašpar: A hóbortos Guttman doktor
128 már két éve, mióta bezárták ebbe a házba, de eredménytelenül. Nem segített rajta, sőt hovatovább csak rontott. Ez a lázas igazságkeresés volt épen az egész szerencsétlensége oka. Ezzel kezdődött tulaj donkép en. Az irodájában, amikor még egészséges volt, egy napon kiadta a parancsot, hogy csak teljesen igazságos causák vétethetnek fel nála. Csak igazakat fog védeni, mert nem való, hogy a jog és igazság pártfogója tisztátalanokat mosson... A jogtudomány nem kitartottja a gazdag erőszakosoknak meg a nyereség kalózainak. Mikor ezt társa meghallotta, a fejét rázta s igen meggyőzően hangoztatta, hogy nem lehet épeszű, ha így elveti magától a legjobb jövedelmek forrását. Tehetséges jogásznak a feketéről is be kell bizonyítania, hogy fehér s a bűn megmosdott szerecsenj ei ezért fizetik a legtöbbet. — Haha, — fintorgott Gutleben egészséges önző vámpírizmusa hatalmas élvezetében a markába, míg ujjával karikákat rajzolt a homlokára, — tisztára megbolondul és én — én magam maradok... Az emberi tettek úgy fonódnak, mint titkos tűzfészkek láncolata. Guttmann és Gutleben eme két különös nézete sorsszerűvé fonódott. S kezdetévé vált annak a tragikus folyamatnak, melyben Guttmann elvesztette igazát, szabadságát, vagyonát, s Gutleben elnyert tőle mindent — még a feleségét is. De voltak egyéb okok is a szomorú történések eme láncában, melyek miatt azután nemcsak a barát és társ maszkjába gubózott konkurrens Gutleben, hanem komoly orvostanárok is kimondták a szomorú ítéletet Guttmann fejének felajzott állapota felett. Guttmann igazságot kereső abszurditása, mely beteg agyának expanziójában horgonyzott, egy alkalommal ugyanis igen fékezetlenül tört ki a napvilágra. Azon elvéhez híven, hogy a fenkölt igazságszolgáltatás arculata előtt csakis csupa igaz embert pártfogol, elvállalta egyszer egy szegény ember ügyét, akit a bíróság egy értékes gyűrű lopása miatt elítélt. Guttmann meg volt győződve