Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Tido J. Gašpar: A hóbortos Guttman doktor

129 szegény ügyfele ártatlanságáról s a fellebbezési tanács előtt sikerrel járt el az ügyében. Amikor a felmentő ítélet után kifelé lépdeltek az igazságszolgáltatás épületéből, a kliens hálától áradozva mondta : — Ügyvéd úr, hálásan köszönöm magának. Most ugyan nincs pénzem, de majd ha eladtam azt a gyűrűt, megfizetem a becsületes munkájáért... Guttmann dr. kimeresztette a szemeit. A tengődő, beteges virág, aki volt, átváltozott benne a büntetés angyalának lángpallosává. Akkor az agyában tisztára leomlott az igazságban való hit. Visszarohant a tárgyalási terembe, s odacsapdosott a bírák fejéhez mindent, ami a kezeügyébe akadt. — Ti igazsággyilkosok ! — kiáltotta. — A méltatlanságot ültetitek trónra ... Hazug pert nyertem ... Neki ítéltétek a győzelmet... Igen, ez volt az egyedüli ádáz rohama a Rossz világ barrikádja ellen, melyet elvesztett. Azóta az őrültek házában ül Guttmann dr. és nagyonnagyon csöndes. Semmi, még a felesége árulása felett sem dühödt fel többé. Minek is ? Az egész világ álnok. Most már csak ama rossz világ ellen fogalmazza vádjait, meg a rossz világban fojtogatott igazság védelmén töri még jobban szegény összetört fejét Guttmann dr. Jó és okos ember Guttmann dr., akárki megesküdne rá, aki csak látja, de azon a veszélyes tájékon, amerre Lombroso meghúzta hajszálfinom határvonalát a lángész és őrület között, ő szegény az egyik lábával kissé a rosszabbik oldalra hágott... Ezer gyönyörű gondolatot ápol ez a sínylődő beteg virág a föld megújhodásáért és megjavításáért. Emészti őt ez a különös önkínzó apostolkodás az igazság szolgálatában, de mégsem únja meg két éve már, amióta hiába lesi a remény villanását ebben a reménytelen házban. Megvan a szobája, ablaka az öreg gesztenyefás udvarra nyílik, kijár az előszobába meg a folyosóra, és mégis fogva van, mint árva madár a kalitkában. Nem szabad kimennie. örült az őrültek között, örült, aki elfeledte önmagát. 9