Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Jozef Bránecký: Az anyai lecke

122 nekem !... Édes fiam !... Ne csonkítsák meg !... Jó lesz már... — és simogatta a kifényesített csizmaszárakat, hogy sötét, tompafényű vonalak maradtak újjai nyomán. A bíró azonban hallgatott. Ezért Krízs Magdolna folytatta keresztút j át és térdenállva vonszolta magát a legközelebb álló szenátorhoz, majd a harmadikhoz. Amerre csúszott, piros foltok jelezték szomorú útját. A gyalulatlan deszkákból kiálló éles szálkák felhasították térdeit s minden mozdulatnál mélyebbre hatoltak be. De ö nem törődött vele, nem fájt az neki, s nem is tudott róla. Amikor a bírák közül néhányan észrevették a vérfoltokat, szívük szánalommal telt meg. Zermegh kapitány is mélyen meg volt hatva. Andrásban is megremegett valami és lehajtotta a fejét. Győzött a gyenge anya gyenge szava a magisztrátus kőszíve felett. A bíró a testület beleegyezésével — elegendő volt egy tekintet is feléjük, megtörte a fájdalmas csendet, amely lelkükre feküdt, mint valami óriási kőtömb s félbeszakította az anyának temetési éneknél is szomorúbb síránkozását : Kelj föl, anya, mintaképe a jó anyáknak, fiad szabad! — Szabad ? ... Az én fiam ? ... Köszönet !... Istenem ! ... Áldás !... Azután felkelt és forrón magához ölelte fiát, csókolta homlokát, arcát, hogy érintetlen hely nem maradt rajta. András is megölelte őt, két nehéz könnycsepp hullott az édesanyja ősz hajára. FORDÍTOTTA: DALLOS ISTVÁN.