Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Jozef Bránecký: Az anyai lecke

m tány az ítélet végrehajtása előtt szlovák nyelven szólott hozzájuk, hogy lelkükbe oltsa Istennek negyedik parancsát. Messzire hallatszott erős és éles hangja ! — Huszárok ! Minden embernek, tehát a katonának is, kötelessége, hogy Isten után édesanyját szeresse leginkább. Talán jobban mint az apját, mert ő adott nekünk életet, ő nevelt fel. És ha az egész világ is elhagyna bennünket, ő sohasem hagy el. Ennek a szeretetnek példaképe Krisztus Anyja, aki szent Fiát nemcsak a menyegzőre kísérte el, hanem a Golgotára is. Aki mégis felemeli édesanyjára ördögi kezét, alávalóbb a baloldali latornál. íme, itt is van egy ilyen — s Andrásra mutatott. — Nem érdemelné-e meg, hogy fekete hollók vájják ki szemeit és veszett kutyáik marcangolják utálatos testét, míg csak egy cafat maradna belőle ? ! Huszárok, feleljetek ! — Megérdemelné ! — harsogott ezer torokból ! — Húzzátok le róla az egyenruhát ! — fordult két katonához. — Nem méltó, hogy tovább viselje ! A megszólítottak Andráshoz léptek, feloldották bilincseit, lehúzták róla a huszármentét, lekapcsolták a kardját. A bíró éppen parancsot akart adni a hóhérnak, hogy végezze kötelességét, amikor zaj és nyugtalanság keletkezett a tömeg között, a kapuhoz közel. A mozgolódás tovább és tovább hullámzott, — Engedjetek be ! — hangzott egy rekedt női hang. Mindenki megfordult, mi történik. Idősebb, egyszerű asszony közeledett nehéz, lassú, vontatott lépéssel. Már alig vitték a lábai, feje lógott, kiszáradt szája tátva maradt, szemei meredten és tompán néztek, mintha minden érzéke felmondta volna a szolgálatot. Krízs Magdolna volt. Amint meglátta fiát, habozás nélkül tartott az emelvényre vezető lépcsőknek és térdre esett a bíró előtt. Átkarolta lábait, csókolgatta kezeit és suttogott, beszélt, hol rekedten, hol visítva, szakadozottan kiáltozott, amennyire lélekzete engedte : — Kegyelmes uram ! ... Bocsásson meg neki !... Nem akarta azt elkövetni, hiszen szeret engem ! ... A fiam 6