Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Jozef Bránecký: Az anyai lecke

120 hozzáfogott Krízs Magdolna életrekeltéséhez. Két társa pe­dig elfutott a kaszárnyába. A kapuban találkoztak Zermegh kapitánnyal, aki azonnal kiadta a parancsot három huszár­nak, hogy Krízs Andrást verjék vasba és vezessék eléje. Ügy is történt. Zermegh kapitány másnap a városházán ezredese ne­vében megkérte a bírót, hogy a magisztrátussal együtt Ítél­kezzék Krízs András bűne felett. András ugyanis nagyszom­bati születésű volt s bűne felett csak a magisztrátusnak volt joga ítélkezni, lévén életnek és halálnak az ura. — Ne legyenek könyörületesek hozzá, mert szégyen­teljes tettével bemocskolta a katonai mundért is ! — fe­jezte be szavait. Amikor a bíró kihallgatta Kundeszt a barátjával együtt, azonnal összehívta a magisztrátus tagjait. Amíg ezek gyü­lekeztek, maga elé hivatta a négy munkást is. Izsák korcs­márosra nem volt kíváncsi. Amikor félórával később együtt volt az egész tanács, a bíró vázolta az ügyet, amit a szemtanuk esküvel erősí­tettek meg. A vádlott semmi elfogadhatót sem tudott felhozni vé­delmére. — Részeg voltam — mentegetődzött Krízs András, hogy enyhítsen a büntetésen, amelynek szigorúságáról meg volt győződve. A magisztrátus az akkori bűnügyi eljárás szerint gyor­san letárgyalta az esetet s nem tartott egy órát sem, ami­kor kihirdették az ítéletet is : A városi hóhér Krízs András­nak örök szégyenére levágja füleit és orrát. A kapitány kérelmére az ítéletet végre kellett hajtani másnap délelőtt 10 órakor az egész helyőrség előtt. * Amikor a szomszéd toronyban elütötte a tizet, két ka­tona elővezette a bilincsbe vert Andrást s felkísérte az ud­var közepén magasra állított emelvényre, ahol a városi hó­hér vörös ruhában s hosszú pallossal már várta őt. Amíg András fellépett, felsorakoztak a tanácsosok is a bíróval együtt. Zermegh kapitány vezette őket. Mivel a katonák nagyobb része szlovák volt, a kapi-

Next

/
Thumbnails
Contents