Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Jozef Bránecký: Az anyai lecke

118 — Huszárnak jelentkezem ! — volt határozott és kemény válasza. Zermegh kapitány, vágmenti nemes család sarja, felkelt s míg balkezével a bajszát pödörgette, jobbjával András vállára ütött rövid szóval : — Felfogadlak. Erre huszárcsákót nyomtak a fejére és a sorozásnak vége volt. A szegény anyja hiába várta vissza a fiát... * Krízs Magdolnának ezidén két Nagypéntekje volt : az egyik, amikor a keresztrefeszített Krisztust siratta, a másik, amikor... Ez is pénteken történt Nagyszombat városában, az Ür 1721. esztendejében, július első felében. Ezen az utóbbi pénteken a város egy mellékuccáján haladt munka után. Itt-ott kapott munkát, leginkább az úri házak konyhájában. Amikor Izsák Salamon putikja mellett elhaladt, úgy rémlett, mintha fia hangját hallaná. — Igen, igen, ez az ő hangja ! — állapította meg kis vártatva. Nehéz volna megmondani, miért lázadt fel benne oly váratlanul : az örömtől-e, hogy megtalálta elveszett fiát, vagy pedig a fájdalomtól, hogy templom helyett korcsmában találja ? — Hogyan láthatnám meg ? ... Hogy beszélhetnék vele ? ... Hogy ölelhetném anyai szívemre ? — rajzottak agyában a gondolatok mint rakoncátlan gyerekek a hoszszú tél után a legelső szép tavaszi napon. Egy ideig oldalt állt az ajtónál, amelyhez három falépcső vezetett, amíg nekibátorkodott, hogy bemegy. Fellépett az első fokra, de megállott. Mivel azonban a fia utáni vágyakozása, hogy csak lássa is, erősebb volt félelménél, nekibátorkodott a hátralevő két lépcsőnek is. Reszkető kézzel kinyitotta az ajtót s egy dicsértessékkel belépett. A vendégek valószínűleg nem voltak hozzászokva efajta köszöntéshez, mert egyszerre, mintegy parancsszóra, elhallgattak. Heten voltak, mint a gonoszok : három huszár s távolabb tőlük négy munkás. Andráson kívül ott volt Kun-