Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Jozef Bránecký: Az anyai lecke

Jozef Bránecký Af anqai Aether Krízs Magdolnának a jó Istenen kívül senkije sem voltUra néhány év előtt halt meg és András fiában nem sok öröme tellett. Jól nevelte, de a szavak nem vertek gyökeret a fiúi szívben. Mennyi keserű könnyet hullatott, hány nehéz fohász szakadt föl kebléből, csak az Űr angyalai tudnák megmondani. A 28-éves András azonban nem mindig volt oly nyers az édesanyjához, mint éppen az utolsó két héten, amikor felcsapott Pállfy-huszárnak. Meg kell hagyni, gyorsan haladt előre. Igaz, nem rangban, hanem a válogatott káromkodásban, úgyhogy lassanként a leghírhedtebb őrmestereket is megszégyenítette. S azok bizony jobban értettek ez istentelenséghez, mint az imádsághoz. Végtelen haragjában csapott fel huszárnak. Égett a szégyentől, hogy Kotúcs Zsuzsi szemére hányta durvaságát. András rettentő haragra lobbant, szemei gyűlölettől égtek s felkorbácsolt vére sötétkékre festette arcát, hogy Zsuzsi kérdőre merte vonni. Izmai megfeszültek, szeme előtt minden elsötétedett s oly erővel lökte el a leányt, hogy az estében feldöntötte a mögötte álló széket s lezuhant a lócára, az ablak alá. — Istenem ! — jajdult föl keservesen a leány. Kevés vár_ tatva, amikor magához tért, lehúzta a jeggyűrűt s odadobta András lábaihoz. A karika az ágy alá gurult, ahol valamitől visszaütődve, a legény lábai előtt csillant föl. András vak dühében ráugrott, mint a vércse a kis madárra és széjjeltörte. Azzal sarkon fordult és szó nélkül kiment. Előbb a korcsmába tért be s aztán, egy negyed órával később a Pállfy-huszárok kaszárnyájába rontott be. Az őrtálló azonnal Zermegh kapitány elé vezette. — Mit kívánsz ? — kérdezte a kapitány, megelégedetten méregetve őt tetőtől-talpig. Megtetszett neki mindjárt, mert András jól megtermett, vállas legény volt.