Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Janko Alexy: Édesanyánk

r 112 sem maradt ideje, még arra sem, hogy a robot hajszájában lélekzethez jusson. Hiszen erre a szegény, agyongyötört emberi gépezetre estélig, éjszakáig még ezernyi kötelesség várt. Táplálta a legapróbbakat, akik a vérét szipolyozták, altatta őket, szüntelenül dolgozott a malomban, a pajtában, az istállóban, a gazdaság körül. Nyáron a kertet és a földeket művelte... télen, nyáron, tavasszal, ősszel egyaránt nehezedett vállaira annyi teremtmény ellátásának gondja. A napi törődöttség után sem hunyhatta le éjszakánként nyugodtan a szemét. Még álmatlan éjszakáin is jövőnk nyugtalanította. És ha hajnaltájt végre elszunnyadt, a bölcső fülsiketítő üvöltözése riasztotta fel. Ezzel aztán megint új, pihenésnélküli nap vette kezdetét, ö pedig az új nap hajnalán már agyongyötörtén, hajszoltan ébredt. Senki, senki, még mi, a gyermekei sem kegyelmeztünk neki. Szívtuk az életét az utolsó cseppig, kihasználtuk az utolsó lélekzetig. Ö pedig odaadó áldozatossággal tűrte, tűrte, mintha az édesanya csak gyötrelemre és áldozathozatalra volna. És mi ? Mi pedig egy árva jó szóval, egyetlen kedves mosollyal sem háláltuk meg nagy áldozatosságát. Nem tudtuk, hogy gyermeki kötelesség lenne legalább valami csekélységgel jutalmazni az anyát, ha mással nem, legalább a mezőn talált virággal, amelyet édesanyánk munkától kiaszott, fájó kezébe tennénk e szavakkal : — Drága anyám, nem tudom mással kimutatni köszönő hálámat, de kérlek fogadd szeretettel ezt az egyszerű virágot. Anyánk azonban még csak ezt sem várta tőlünk. Nem voltak igényei, nem várt tőlünk semmit és az élettől sem. Csak a halált várta Isten kezétől. Már csak árnyéka volt önmagának. Arca sápadt volt, mint az utolsót lobbanó gyertyaláng. Kimerült csontjait már csak a vértelenségében színtelen száraz bőr tartotta össze. Elfáradt, meghajszolt teremtmény volt, melynek végtagjai úgy nyúltak ki törzséből, mint a kövek a megdolgozatlan tarlón. Ha nem öntözöd a virágot, elszárad. Anyánkat nem harmatozta be az öröm és hervadva pusztult, mint a leigázott rabszolgaállat.