Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Hviezdoslav: Igen, te heroldja… , Szigetvár

108 Sarokköve vagyunk az égretörő tömbnek s a Kolchlszhez tartó bárka hullámai ; vagyunk a nyugtalan törekvés szárnya : hol hát a bér s kenyértadó jussa a rögnek ? Hol hát a rang s a fény lelkünk számára... ? Érettük küzdünk... s nem szűnünk kiáltani. E mosti szó düh nélkül ám határozottan zeng, mint az ősi élet ércszava, amely leomlasztja falát az ámításnak és böjti beszédként kísért az elbizakodottban... Riadj hát lelkiismeret ! s az igazságnak gyújtson új fényt az új nap hajnala. S nem lesznek többé »elnyomottak s összetörtek», a szíveket testvéri béke járja át, a jog s a kötelesség egyformán lesz mérve s jóllaknak majd, kik munkában törődtek ; s a szabad anyanyelvek majd az égre szállva zengik honunk alkotó májusát. Szomorú düledék, hány századnak nyögsz alatta Kihaltan, — dísztelenül Zrínyi a bajnok sírja, Hol a dicsőség ? mely lefedte egykor tornyaidat Hol az élet ? mely derült falaid közepette : Elzúzta azt Szolimán, vak büszke hadával, Letarolva a várból kiontott kicsiny csapat, Ügy csak foglalá a lángba borult sasfészket, Mely hamvai adák, a diadal jutalmát. FORDÍTOTTA : PETNEHÁZY FERENC. Hviezdoslav magyar verse